Jólesik neki csönd, hogy a háttérbe vonult, és nem is sietteti magát. „Nekem erre készülnöm kellett. Apu három éve bejelentette, hogy ’Kislányom, én megyek.’ Rólunk azt kell tudni, hogy mi egy igazán szimbiózisban élő család voltunk. Édesanyámék hatvanöt évet éltek le együtt, az első férfi és nő voltak egymás életében, és alig várták, hogy jöjjön a kislányuk. Tudták, hogy az én leszek. Bizonyos értelemben, kívülről, lehet, hogy nem is volt olyan egészséges kapcsolatunk, mert szinte soha nem is tudtam leválni róluk, hiába voltak családjaim – legalábbis mondjuk így. Hisz volt három férjem… De lelkileg mindig hozzájuk tartoztam – mondta Enikő a Hová tűnt? című YouTube-műsorában. – Rettegtem attól, mi lesz, ha ez az egység megbomlik. És akkor három éve megkértem a papámat, hogy ’Ne menj el! Mert még nem vagyunk rá felkészülve.’ Majd eltelt három nap, és a papám azt mondta, ’Hogy jó, akkor nem megyek’ – emlékezett vissza. Ebben az időszakban kellett rájönnie, igazán még sosem foglalkozott a halál gondolatával. – Pedig a legevidensebb dolog… – tette hozzá. – Apukám különben nagyon szépen csinálta. Olyan tapintatosan, olyan fokozatosan. Ha lehet ilyet mondani, olyan gyönyörűen halt meg, hogy még anyukámnak is megkönnyítette az elmenetelét.” Sütő Enikő most úgy érzi, ez az év az elengedésről, az elfogadásról fog számára szólni, ami idővel talán a fájdalmát is enyhíti majd.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu