Molnár Áron színész, de aktivistaként és a noÁr Mozgalom alapítójaként hosszú évek óta foglalkozik közügyekkel. Ő az a típus, aki ha hisz egy ügyben, akkor akár a végsőkig is képes elmenni. Viszont be kell ismernie, az állandó harc és küzdelem idővel őt is kikezdte. „Rájöttem arra, hogy ezt a terhet, amit magamra vállaltam a közügyek terén, egyedül nem fogom tudni cipelni. Nem lehet egyedül cipelni. Ez egy ostobaság. Egy erős, karakán embernek tartom magam, de az erőm véges. Teljes mindegy, hogy ha azt mondjuk: ’Ez menni fog!’, nem így van – mondta a Szavakon túl című műsorban. Kadarkai Endre műsorvezető rákérdezett, hogy mindennek voltak-e fizikai jelei. – Abszolút mértékben. Kezdjük ott, hogy elkezdett tikkelni a szemem. Két hónappal a választások előtt kezdődött, és aztán az nem is múlt el. Továbbá kemény mellkasi nyomást éreztem. Zsibbadt a bal kezem – sorolta, mire Kadarkai megjegyezte, hogy ezek mind pánikrohamra utaló jelek. – Igen! Meg a kiégésnek egy tökéletes mintapéldája.”
Áront a környezete többször figyelmeztette, ő mégis azt érezte, hogy túlreagálják a dolgot. Sok időbe telt, de belátta, igazuk van. Végül Gulyás Mártontól – aki a Partizános beszélgetésük során többször is felhívta a figyelmét arra, jobban tenné, ha szakemberhez fordulna – kért segítséget. „A sors csodálatos fintora, az élet elképesztő klassz csele, hogy a Marcit kértem meg, hogy segítsen találni egy coachot vagy terapeutát.” Mint mesélte, már három hónapja jár egy szakemberhez, de az igazi munka saját magával csak most kezdődik, de készen áll rá.
Kiemelt kép: Korponai Tamás/fotocentral.hu
