Soma Mamagésa úgy gondolja, hogy az egész életét meghatározta az apjával való kapcsolata, aki születésétől fogva nem fogadta el őt igazán. „Az apám fiúnak várt, és kerek perec megmondta az anyámnak hajdú-bihari tájszólással, hogy: ’Az első gyerek legyen, a második lehet jány is!’ – mesélte el a Nemek igenje műsorában a spirituális tanító. Elmondása szerint húsz évnyi belső munkába telt, hogy ezeket a traumákat fel tudja dolgozni, többféle módszerrel próbálkozott ez idő alatt. Sorsfordító volt az utolsó találkozása édesapjával, még utoljára el tudta mondani neki őszintén az érzéseit. – Amikor meglátogattam a nyolcvanéves születésnapján, akkor én tudtam, hogy lehet, hogy ez az utolsó. Volt háromnegyed óránk egyedül, amíg az élettársa elment a közértbe, és ott tudtam, már nincs semmilyen félrebeszélés. Akkor én elmondtam neki, hogy: ’Apa, nagyon-nagyon hálás vagyok mindazért a fájdalomért és küzdelemért, amit a te érzelmi blokkoltságod adott nekem, és ebből nekem nagyon komoly tőkém lett, apa, és semmiért ne haragudjál magadra, mert megértettelek és megláttalak téged’” – idézte fel a fájdalmas perceket a sokoldalú művész. Utólag úgy gondolja, hogy megérte az a sok fájdalom, amit át kellett élnie, mert akkor nem lenne ma az, aki.
Kiemelt kép: Nagy Zoltán/fotocentral.hu
