Nagy szívfájdalmam…
hogy mostanában nem tudom elvinni szánkózni az unokáimat, mert elmaradnak a havas telek. Havat csak mesekönyvekben látnak.
Legnagyobb meteorológiai tévedésem…
amikor a kilencvenes években a „havazás nem várható” prognózisom másnapján sokan az autóikat sem találták meg a félméteres hóban. A légkörök áramlatai kifürkészhetetlenek…
Időnként visszatérek…
azokra a helyekre, ahol már jártam, például abba a barkácsáruházba, ahol Emilnek, a malamutomnak vettem a kutyaházához deszkákat. Én csináltam meg saját kezűleg.
Otthon legszívesebben…
nyitott ablaknál alszom.
Ha buli van…
hetvenpluszosan már nem tudom „elereszteni a hajamat”, mert kopaszodom, de régen hihetetlen „ereszd el a hajam” bulikban voltam.
Legjobb születésnapom…
az ötvenedik volt. Akkor futottam le életem első negyvenkét kilométeres maratonját. Furcsa ünneplés volt!
Egyáltalán nem értek…
a Trabant-vezetéshez, már legalább negyven éve nem vezettem, pedig most a retró korszakban lenne igényem erre.
Nyugdíjasként tanultam meg…
hintaszékben ülni, és onnan nézni a televíziót. Fiatal koromban belekényszeríteni sem lehetett volna, öregesnek tartottam. Miután nyugdíjas lettem, vettem egyet, és azóta ez a kedvenc bútordarabom.
A nézők szeretete…
sok-sok örömet szerzett nekem, és inspirált arra, hogy jó időjárás-előrejelzést készítsek. Nem szerettem volna félrevezetni őket.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/forocentral.hu
