Egész életében súlyos lelki terhet cipelt, hiszen olyan korban élt, amikor az ember nem vállalhatta, ha a saját neméhez vonzódik. A népszerű színész megjelenésének és stílusának köszönhetően egyébként is a nők kedvence volt, ami minden bizonnyal még nehezebbé tette számára, hogy szembenézzen önmagával. Fiatalon, 21 éves korában vette el első feleségét, Juhász Juditot. Arra az időszakra annak idején így emlékezett vissza: „Elhatározásomat az is segítette, hogy nagyon egyedül éreztem magam. Apám akkortájt halt meg, anyámnak megvolt a maga gondja-baja. S én habár már sok mindent megéltem, az élethez felkészületlen és tanácstalan voltam. Nehezen ismertem ki magam mindabban, ami akkor kezdődött. Kerestem hát valakit, akivel összebújhatok, akinek jóban-rosszban a társa lehetek.” Nejétől aztán három gyermeke született: Péter, Zsuzsa és Tamás.
Aztán jött az 1956-os forradalom, amelyben a színész is szerepet vállalt: Debrecenben a forradalmi bizottmány tagja lett. Ez az időszak házassága sorsát is megpecsételte. A forradalom leverése után, 1958-ban letartóztatták, és börtönbüntetésre ítélték. Ez idő alatt vált el feleségétől, és hosszú ideig nem is talált társra. 1968-ban házasodott meg másodjára, Mikes Gabriella, becenevén Killyt vette el. Őket csak a halál választotta el egymástól, miután a feleség 1989-ben elhunyt. Mensáros László így írt róla naplójában: „Killy meghalt. Lelkiismeret-furdalásom mérhetetlen, felfoghatatlan, mulasztásaim jóvátehetetlenek. Elég zaklatottá tettem magam körül az életet évtizedeken keresztül. Az ember nem menekülhet a múltja elől, még ha gyökeresen szakított vele, akkor sem.”
A színész nem sokkal élte túl második feleségét, pont harminc éve, ezen a napon hunyta le örökre szemét hosszan tartó, súlyos betegség következtében. Csupán 67 éves volt. Hosszú évekkel ezután derült csak ki, hogy mekkora lelki teherrel élte le az egész életét. 2007-ben Czeizel Endre genetikus hozta nyilvánosságra Mensáros László neki írt levelét, amiben a színész felfedi, hogy valójában mindig is a férfiakhoz vonzódott. Írásában megjegyezte, vállalta volna másságát maga is, de ebben kora, illetve betegsége megakadályozta. Mindez azonban egészen más fénybe helyezi a Nők Lapjának 1972-ben adott interjúját, amiben arról beszélt, hogy nem csak a színpadi szerepeiben társa a magány, a civil életben is egyedül érzi magát. „Pedig elég ’szélesen’ élek. Egy elvált és egy aktív feleségem, három gyermekem, bő létszámú rokonságom, rengeteg jóbarátom, cimborám és közeli ismerősöm van. Egyébként is ’csálád-mánikus’ vagyok. Baráti légkör híján pedig valóságos levegőszomjat éreznék. De általában gyanakodva nézem a környezetemet. Attól félek, hogy talán nem szeretnek eléggé. Jobban szeressenek! Még jobban! Egészen!”
Jó apa volt
Mensáros László nem vetette meg az éjszakai életet, munkáját és családját azonban sosem hanyagolta el. Gyerekei és unokái úgy jellemezték: odaadó apa és nagyapa volt. A színész, miután útlevelet kapott, feladatának érezte, hogy gyerekeinek és unokáinak is megmutassa a világot.
Kiemelt képek: Archív
