Életének több mint harminc éve aktív része a színház, meglepő módon mégis csak az utóbbi években kezdte értékelni és becsülni önmagát. A miértekről a Geszti+ című YouTube-műsorban beszélt. „Magyarországon a zenés színházakban elég gyakran vannak castingok, amikről mi, akik ebben benne vagyunk, legtöbben azt gondoljuk, hogy nagyjából semmi értelme nincsen. A legtöbb színház, például az Operettszínház is, úgy működött évtizedeken keresztül, hogy azokat az embereket, akik aznap este nagyjából hasonló hangterjedelmű szerepben a színpadon énekeltek, azok az emberek, akik őket aznap este egyébként rendezték abban az előadásban, délelőtt meghallgatták, hogy egy másik, teljesen hasonló hangterjedelmű szerepet el tudnak-e énekelni… Tehát ennek nincs semmi értelme, ez egy túráztatás.” Szerinte mindez arról szól, hogy az emberrel el akarják hitetni, nem ér önmagában semmit, és mindig a nulláról kell kezdeni, hogy bebizonyítsa, tud valamit. Továbbá azt nevelik bele a zenés színházi színészbe, hogy tudja: rá nincs szükség, és bármikor bárkivel pótolható, valamint hogy érezze megtisztelve magát, amiért szerepelhet a darabban – ezt harminc év tapasztalata mondatja a színésznővel.
Szinetár Dóra önértékelése akkor állt helyre, amikor kiválasztották a Shrek című musical egyik főszerepére, ő játszotta Fiona hercegnőt. Ott is egy hosszú casting után döntöttek mellette, de az azt követő bánásmód már egészen más volt. „A rendező, Szente Vajk engem úgy kezelt, mintha én a világ legjobb Fionája lennék, mintha gyakorlatilag pótolhatatlan lennék, és mintha nekem írta volna a meseíró a szerepet. Fantasztikus élmény volt, mert velem így ember nem viselkedett színházi próbafolyamatban. Emberként nagyon sokat jelentett.”
Kiemelt képek: Olajos Piroska/fotocentral.hu
