Az 54 éves, kétgyermekes apukának a kerti konyha a felségterülete. Miközben a búbos kemencében sül az oldalas, az egykori fenegyerek elmeséli, miként talált rá a boldogságra. Attilának sokáig nem adatott meg az otthon melege, imádott nagymamája elvesztése után ugyanis alapjaiban megváltozott az élete. „Kilencéves voltam, amikor egy orvosi műhiba miatt elveszítettem. Onnantól fogva egy vesszőfutás lett az életem, mindenfelé csapódtam, és közel húszéves koromig hol javítóintézetben, hol munkaszolgálatban, hol börtönben töltöttem az életemet. Nem volt szerető családom, nem tudtam, milyen érzés az, amikor valaki hazavár. Ám miután kijöttem a sittről, és tíz éve megismertem a feleségemet, az életem is rendeződni látszott. Réka mellett tapasztaltam meg újra, milyen érzés tartozni valakihez, és azt, hogy milyen nyugalomban, meghitten élni.”
Az immár keramikusként dolgozó egykori bankrabló hat éve él a feleségével a festői szépségű Búbánatvölgyben. „Eleinte nem volt zökkenőmentes az együttélés, ugyanis míg én egy fegyelmezett, katonás ember vagyok, addig a feleségem egy kifejezetten laza rockercsalád sarja. Időbe telt, míg összecsiszolódtunk, de mára egymáshoz idomultunk – mesélte Attila a Storynak, aki azt is elárulta, otthon kire milyen feladatok jutnak. – A kertben, a kinti placcon én vagyok a góré, bent, a házban viszont Réka a főnök. A konyhába még a lábamat sem vagyok hajlandó betenni, ott minden a feleségem reszortja, mint ahogyan az is neki köszönhető, hogy otthont varázsolt a házunkból.” Attila évszaktól függetlenül a kerti konyhában ügyeskedik, titkos receptjei alapján készült ételeit pedig mára tökélyre fejlesztette. „A csülkös pityókás kenyerem világszám, de sokszor készítek pörköltöket, vadragukat. Inkább kraftos, masszív, betyáros ételeket csinálok szívesen, most épp kemencés töltött oldalas sül szilvával, almával, répával és krumplival. A főzés számomra egyfajta kikapcsolódás, meditálás, nem véletlen, hogy a kerámia-workshopjaimat is egybekötöttem a gasztronómiával.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs
