Véget ért a nyár…
aminek egy részét a teraszon töltöttem. Ha ugyanis nyaralni szeretnék, csak odáig megyek. Nem szeretek utazni. Az utolsó igazi nyaralásom 1992-ben volt Jeruzsálemben, azóta csak akkor utaztam, ha koncertezni megyek. Zenészként több tucat országban megfordultam, a koronavírus-járvány előtt is jártam külföldön, de nyaralási célzattal nem utazom. Minden fellépést nyaralásként élek meg, külön már felesleges útnak indulnom.
Legnagyobb sikerem…
hogy hívő, katolikus emberként is popsztár tudtam maradni. Én ezt hatalmas teljesítménynek tartom, mert nagyon nehéz összehangolni
a két dolgot.
A gidáim…
állnak a csikidamtorta tetején, mondhatni, ők a hab a tortán.
A feleségem…
nélkül nem lenne élet az élet. Már negyvenhét éve vagyunk házasok.
A mindennapjaimat…
imádkozással kezdem, majd kávézom, és megpuszilom a feleségem.
Rengeteg tehetségkutató műsor van…
de ezek már mind a zsűritagokról szólnak, és nem a versenyzőkről. Annak idején, amikor még én is mentor voltam, a tehetségeket kerestük, és nem megaláztuk őket. Inkább próbáltuk az igazi értéteket felkutatni. Ezek az énekesek még a pályájuk legelején állnak. Egy fiatal „csecsemővel” pedig finoman kell bánni. Az eszkimó sem úgy neveli a gyerekét, hogy azonnal kiteszi a hóra.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu