„Születésem”
„Várt gyerek vagyok, a nővérem várt leginkább. Ő anyu első házasságából született. Olyannyira szeretett volna egy hugicát, hogy tippeket adott anyunak, kihez kellene férjhez mennie.”
„Első szerelmem”
„Nagy, plátói szerelem volt. 11 éves lehettem, és odáig voltam egy nálam idősebb, másik iskolába járó szigetvári srácért. Ha összefutottunk, nem szólítottam meg, nem mosolyogtam rá, de én voltam a világ legboldogabb lánya. Úgy egy év után múlt el a nagy érzés.”
„Első munkahelyem”
„A gimnázium harmadik évében minden fontosabb volt, mint a tanulás, emiatt nem volt elegendő pontom, habár a felvételi jól sikerült, hogy felvegyenek a főiskolára. Így 18 évesen elmentem egy kis falu, Almamellék általános iskolájába napközis és helyettesítő tanárnak. 15 percnyi buszozásra volt Szigetvártól, egy évig dolgoztam ott. Ezután kezdtem el a tanítóképző főiskolát, életem legvidámabb évei voltak.”
„Első tévés szereplésem”
„Egy sportműsorban olvastam fel a híreket a kaposvári tévénél úgy 23 évesen. Emlékszem, egy német operatőr sminkelt ki, finoman szólva is feltűnő voltam.”
„Amikor a férjem felfigyelt rám”
„Ma is meséli Laci, hogy először a hangomba szeretett bele. Ő akkor a Pécsi Körzeti Televíziónál dolgozott, ahova én Kaposvárról rendszeresen küldtem tudósítást. Így figyelt fel a hangomra, és kérdezgette, ki ez a nő?”
„Az első találkozás Lacival”
„Ez is Kaposváron történt, filmet forgattak ott, Laci is dolgozott, én pedig talán tudósítottam onnan. Ő észre is vett, kérdezgette a többieket, hogy ki vagyok. További két év telt el, mire újra találkoztunk, és szóba elegyedtünk.”
„Cukorbetegség”
„25 évesen tudtam meg, hogy egyes típusú cukorbeteg vagyok. Sokkoló volt, miért pont én, kérdezgettem. Fél évig voltam kórházban, ennyi idő szerintem ma is kellene egy alapos kivizsgáláshoz, és hogy minden szempontból felkészítsék az embert a megváltozott életre. Amikor kijöttem, Pécsre mentem tévézni, és ekkor kezdődött Lacival is a szerelmünk. Ez az év volt életem első jelentős sorsfordító esztendeje.”
„Házasságkötésünk”
„Majdnem nem értünk oda a saját esküvőnkre! Pécsen tartottuk, Lacinak előtte ki kellett mennie az állomásra a budapesti barátnőmért. A fél négyes kezdésre pont beestünk. A lakodalomból arra értünk haza hajnali ötkor az albérletbe, hogy csőrepedés miatt úszik az egész lakás. A pesti barátnőm is nálunk aludt, előbb takarítottunk, majd lepihentünk, szó szerint hármasban töltöttük a nászéjszakát.”
„Édesapám halála”
„27 éves voltam, amikor apukám elhunyt. Öröm, hogy még táncolhattunk az esküvőnkön, de szomorúsággal tölt el, hogy a vér szerinti unokáit nem ismerhette, a nővérem lányának azonban igazi nagyapja volt. Ha a fiam felkacag, mindig eszembe jut apu, neki is ott volt mosolyránca, ahol Matyinak van.”
„Az ikrek világrajövetele”
„2009. július 29-én változott megint nagyot az életem, akkor született meg Szonja és Matyi. Soha semmi nem készítheti fel az embert az anyaságra, a vele járó élményekre, érzésekre. Sőt még ha is alig hiszem el, hogy anya vagyok. Pedig mindennap elgyengülök valamitől, elég egy mozdulat, szófordulat, egy poén, és olyankor egy pillanatra megáll a Föld.”
Kiemelt kép: Fülöp Dániel/fotocentral.hu
