Geszti Péter arról mesélt, miként hatott rá a szülei válása. „Az az igazság, hogy édesapám mindig is meglehetősen tartott a nagy hangerővel és jó beszélőkével rendelkező anyámtól, aki rabiátus csaj volt, tudott dühöngeni. És hát idővel eléggé megromlott a házasságuk, az utolsó két évben láttam, hogy küszködnek. Tényleg sok konfliktusok volt, amik már kellemetlen helyzetekkel jártak otthon. Ekkor tizenhat éves voltam, és azt gondoltam, jobb is lenne, ha elválnának – emlékezett vissza a Szavakon túl korábbi adásában. – Apám ’gyorsított eljárással’ elköltözött otthonról, és be is adta a válópert, ami viszont megütötte az édesanyámat. Ebből én tulajdonképpen kimaradtam, a nagy balhék nélkülem zajlottak, ugyanis nyár volt, hetekig távol voltam. Később viszont láttam, hogy az anyámat ez az egész rettenetesen megviseli. Az első másfél év mélyrepülés volt a számára, de utána fel tudott állni belőle. Mégis azt gondolom, maga a válás a mai napig egy nagy trauma az életében.” Bár a szülei kapcsolata viharos maradt, sosem állították őt választás elé. „Amikor az apám elment, jó viszonyban maradtunk, de értelemszerűen ritkábban láttam őt, mint korábban. Messze költözött, Budapest egy egészen másik részére, az anyám pedig maradt abban a lakásban, ahol közösen éltünk. És sosem zsaroltak azzal, hogy válasszak közülük. Szörnyen megutálhatták egymást a végére, ugyanakkor ez mégsem fertőzte meg a velem való kapcsolatukat. A tőlük kapott szereret, odaadás és figyelem tett engem alkalmassá arra, hogy felépítsem az életem sikereit, vagy hogy könnyebben felálljak a bukásokból. Mindig nagy szeretet vett körbe, még akkor is, amikor az apám már nem élt. Igazából még most ez balanszíroz ki engem.”
Kiemelt kép: Nagy Zoltán
