Nagy-Kálózy Eszter édesanyja nagyon szeretett volna színésznő lenni, ám a vágyát nem ő, hanem a lánya, Eszter teljesítette be. A színésznő nem emlékszik, mikor született az elhatározása, hogy művészi pályára lép, csak azt tudja, hogy háromévesen már színpadra készült. Nem kizárt, hogy már az anyatejjel is ezt az élettervet szívta magába, és bár sokat köszönhet az édesanyjának, drámai módon nem adatott meg neki, hogy együtt örüljenek a sikernek – holott élete egyik legnagyobb elismerésével épp az anyukája jelenlétében szembesült. Nála volt, amikor telefonon megtudta: Kossuth-díjat kap. „Anyukám akkor már nem volt teljesen jól szellemileg, és nem tudom, felfogta-e, amit mondok neki. Péter felhívott, hogy jött egy boríték, kinyithatja és felolvashatja-e? Felolvasta – emlékszik vissza Eszter a szívéhez kapva. – Először megszólalni se tudtam, és amikor anyukámmal próbáltam közölni, akkor az mondta, hogy ’na jó!’ Nem tudom, hogy mennyire jutottak el hozzá a szavaim. Már nem tudtunk úgy együtt örülni ennek, ahogy akár előtte egy-két évvel még igen. Neki ez a hír olyan volt, mintha azt mondtam volna, hogy vettem kenyeret. ’Jó!’ Persze, ki tudja, de felém már nem az volt a reakciója, ami a korábbi énjétől lett volna. Iszonyatosan büszke lett volna rám – ahogy az apukám is. Ők mindig nagyon büszkék voltak rám, boldogok voltak a sikereim miatt. Bár abban nem vagyok biztos, hogy örültek annak idején, amikor felvettek a főiskolára. Tudták, hogy erre a pályára készülök, de féltettek” – árulta el a színésznő D. Tóth Kriszta Elviszlek magammal című műsorában.
Kiemelt kép: Olajos Piroska
