A TV2 extrémsport-realityjének egyik fő szabálya, hogy a versenyzők nem kommunikálhatnak a külvilággal, így a szeretteikkel sem üzenhetnek egymásnak, és a világ eseményeiről sem szerezhetnek tudomást – azokról az újonnan érkező játékosok sem beszélhetnek csapattársaiknak. Virág András, a Bajnok csapat egykori tagja tavaly decemberben utazott ki Dominikára, két hónapot töltött a játékban, majd február végén esett ki a versenyből. „A tavalyi évadban nagyon élveztem, hogy nem volt nálam telefon. Olyan volt kint lenni, mint egy szanatóriumban. Ugyanazokkal az emberekkel beszélgettem és találkoztam mindennap. Abban, hogy tavaly így éreztem, valószínűleg nagy szerepe volt annak is, hogy egyben volt a családom, és nem volt barátnőm sem. Nem hiányzott az itthonlét, már csak azért sem, hiszen az elmúlt 25 évben versenysportoltam, folyamatosan utaztam az edzőtáborokba, így a családom és én is hozzászoktunk, hogy nem vagyok otthon.”
Andrisnak az idei Exatlon Hungary All Star évada már egészen más hangulatban telt. Édesanyja a verseny indulása előtt hunyt el, ami nagyon megviselte lelkileg. Valamint időközben lett egy barátnője is, akit úgy hagyott itthon, hogy nem tudta, mikor találkoznak ismét. „Nem volt nap, hogy ne jutott volna eszembe a családom. Mentálisan nehéz volt ott lenni – ismeri el a karatés. – A legrosszabb az volt, hogy nem tudtam, mi történik itthon. Állandóan azon járt az eszem, hogy vannak a testvéreim, az édesapám, a párom. Az ilyen gondolatokon gyorsan túl kell lépni, mert ha az ember hagyja magát beleülni a rossz érzésbe, az a teljesítmény rovására megy.”
A sportoló miután kiesett a játékból, hazautazás előtt visszakapta a telefonját. Ahogy bekapcsolta a mobilját, és csatlakozott az internetre, a készülék egyből lefagyott a rengeteg üzenettől, amit két hónap alatt kapott. Miután újraindította, szembesült vele, mi minden történt itthon és a világban, míg ő Dominikán volt. „Egy nappal azután estem ki, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Sokkot kaptam – idézi fel. – Emlékszem, ültem a hotel recepcióján, és azon gondolkodtam, hogy miután hazaérek, talán megint pakolnom kell a cuccaimat, és nekünk is majd menekülnünk kell? Nagyon ideges lettem. Azt kérdeztem magamtól: miért pont most?”
A műsor szerkesztői nemcsak a háború hírét nem közölték a játékosokkal, de Csollány Szilveszter egykori exatlonista halálhírét sem osztották meg velük. „Nagyon megrendített Szilveszter halála, pedig csak egyszer találkoztam vele személyesen egy sportrendezvényen. Öt-tíz percet beszélgettünk, jó embernek ismertem meg. Arra is emlékszem, amikor kisfiúként a tévében néztem, hogy megnyeri az olimpiai aranyat. Nemcsak sporttársam volt, hanem exatlonista is, jól tudta, miről szólt ez az egész verseny. Busa Gabit és Kempf Zozót, akik annak idején egy csapatban voltak vele, biztos nagyon megérinti majd, hogy elment. Ahogy Tóth Dávid is biztos nehezen viselte, ráadásul neki még a többiek előtt is titkolnia kell.”
Kiemelt kép: TV2 Play
