Február 18-án ünnepelte negyvenedik születésnapját az ecuadori–magyar énekes. „A kor nekem csak egy állapot. A kérdés az, hogy ott tart-e az ember az életében, ahol az adott életkorra tervezte. Ha ezt nézzük, én elégedett vagyok. Az álmom az volt, hogy művész, zenész, színész legyek, és ezeket a céljaimat szépen lassan elértem. Most azt csinálhatom, amire gyerekként vágytam – mondja Dani. – A születésnapom csodálatosan telt, a családom körében, mert kimentem hozzájuk Ecuadorba. Ráadásul az öcsém is ott lehetett, akit már 5 éve nem láttam. Öt napot kettesben töltöttünk: lementünk a tengerpartra. Szuper élmény volt.”
Dani személyiségében felfedezni dél-amerikai származását. „A latinságomat biztosan a családnak erről a vonaláról örököltem, innen jön a nyílt, egyenes, őszinte stílusom. Nem rejtjük véka alá a véleményünket, az biztos! Nekem egy másodperc alatt felforrósodik az agyam, ha valami hülyeséggel találkozom, de nagyjából ugyanannyi idő alatt meg is tudok nyugodni. Édesapámtól tanultam meg a kitartást, és azt is, hogyan kell mindig az adott helyzethez alkalmazkodni. Ez most a járvány alatt jól is jött, eleinte persze én is pánikoltam, hiszen lemondták az összes munkámat, de aztán megráztam magam, és kertépítőnek álltam. Ebből volt annyi bevételem, hogy utána ki tudtam fizetni a számlákat. Édesapám nagy hegymászó, ebben is fontos szerepe van a kitartásnak, most megmásztuk az 5897 méter magas Cotopaxit, ami nekem régi álmom volt. Ha a testemre hallgattok, százszor visszafordultam volna, de milyen jó, hogy nem tettem. Fent, a csúcson gyönyörű volt az idő, és meseszép látvány fogadott – mondja Dani, aki hazatérve bele is veti magát a munkába. – Új lemezt készítek, idén színészi feladataim is lesznek, filmezni is fogok.”
Kiemelt kép: Archív
