Für Anikó lelkesen várja, hogy összegyűljön a család szenteste. „Már a könyökünkön jön ki, hogy ’jobb adni, mint kapni’, de tényleg így van. Minél kevésbé próbálok mindent megkaparintani és habzsolni, és minél inkább arra törekszem, hogy adjak másoknak, nekem egyre több lesz. Fordított logika, mégis így van. Azt gondolom, hogy a pokol meg a mennyország bennünk van – attól függ, melyiket tapasztaljuk, hogy ki hogyan éli az életét. A saját jutalmunkat vagy büntetésünket magunkban hordozzuk. Azt kapjuk, amit előidézünk.”
Úgy véli, manapság a karácsony az anyagi létre, a pénz köré korlátozódott, de azt vallja, ha megpróbálunk kikacsintani ebből a materiális, pénzből és ajándékból álló máglyából, meglepődhetünk, milyen sok csoda van ezeken túl. „A karácsony divatba hozta az ajándékozó szeretetet, de nem erről szól. Persze nagyon jó, hogy örömet okozhatunk a szeretteinknek, a barátainknak, de szerintem a legnagyobb ajándék mi, magunk vagyunk egymás számára, és az, ha az időnket egymásnak adjuk, egymásra szánjuk. Az, ha egy szeletet adunk az életünkből, abból a rövidkéből, amit itt töltünk. Nem kell elutazni Honoluluba ahhoz, hogy az ember jól érezze magát. Csupán egy asztal kell, amit a társaság körbeül. Még puccos ételekre sincs szükség, csupán jó beszélgetés, jó játék kell. A minőségi együtt töltött idő a legnagyobb ajándék. Mi idén tizenketten leszünk az asztalnál. Van, akinek ez az alap létszám, nekem szokatlanul sok. Nem vagyok hozzászokva ehhez a léptékhez, de nagy boldogság, hogy ennek nézek elébe” – mesélte a story.hu-nak a színésznő.
