Egy nap, amely a világot nem, Prágát viszont annál inkább megrengette. Julia Roberts a minap a cseh fővárosban forgatta egy világszerte ismert kozmetikai márka legfrissebb reklámfilmjét. Titokban jött, nem sokat látott, és csak második nekifutásra győzött.

No nem a kamerák előtt! Ott ment minden flottul, az előre kidolgozott terv szerint. De ami a forgatás után történt!

Városnézésre semmi ideje nem maradt a holly­woodi Micsoda nő!-nek. Képtár, galéria, múzeum, netán egy színházi előadás valamelyik belvárosi teátrumban nem fért a programba. Egyedül az Óvárosi térre merészkedett el a kora délutáni órákban, hogy némi képet mégiscsak alkothasson Prágáról. Jól megtermett, színes bőrű testőre és személyi asszisztense kíséretében úgy tett meg pár száz métert az Orloj körül, hogy senki nem állta útját, mivel az akkor még félig üres téren mindenkit széles ívben el tudott kerülni. Egyszerűen volt öltözve. Homlokába húzott sapka, széles keretű (nem nap)szemüveg, pufi kabát, farmernadrág. Mint bárki más az arra járók közül. Még az sem tűnt fel senkinek, hogy olykor-olykor fotózza őt valaki a kíséretéből.

Fényes nappal a hátsó udvarban

A filmbeli Vivien, a szívdöglesztően bájos prosti után sokan megfordultak az utcán a Micsoda nő!-ben. Julia Roberts festetlen arccal, hétköznapi szerelésben nem keltett feltűnést Prága folyton lüktető szívében. De még a város egyik külső kerületében sem, ahová már kimondottan az ő kérésére egy diszkréten megszerzett címre kellett, hogy elkísérje két szárnysegédje.

Világszerte imádott Pretty Womanünknek ugyanis turkálni támadt kedve. Mint később kiderült: bárhol jár Európában, még Londonban, Párizsban, Milánóban is az első útja a second­ handbe vezet. Jó, jó! Azért ne higgyük, hogy többre nem futja neki, vagy soha nem vásárol márkás ruhákat drága butikokban, de hobbiszinten ő is egy kincsvadász. Már ami a női cuccokat illeti.

Villamossal a Vencel tértől kilenc megálló plusz öt perc séta az a turkáló, ahol Julia Roberts egyszer csak megjelent. Fényes nappal egy hátsó udvarban.

„Bármilyen árat mondhat”

Itt álljunk meg egy pillanatra! Idézzük most fel azt a jelenetet a Micsoda nő!-ből, amikor Vivien, kezében a jóvágású üzletember (Richard Gere) hitelkártyájával, elindul a híres Rodeo Drive-on, hogy alkalmi üzlettársát, pontosabban ügyesen felcsípett kuncsaftját szuperelegánsan kísérhesse el egy fontos találkozóra. Kirívóan szexi megjelenése miatt azonban kinézik őt a helyi sznobok egyik fényes luxusüzletéből. Egyszerűen nem szolgálják ki. Mehet oda, ahonnan jött.

És most vissza a prágai turkálóba!

Gazdag a kínálat. Nem véletlenül irányították őt éppen erre a helyre. Julia Roberts megszállottan válogat. Sas­szemmel nézegeti a jó minőségű gyűjteményt. Kiválaszt egy kordbársony kabátot, két finom mintázatú nyári blúzt – és egy különleges szabású farmernadrágot. Mindent felpróbál, és mindent vinne. Húsz év körüli lány áll a pénztárban. Pár napja dolgozik a hetvenes-nyolcvanas évek divatjára szakosodott üzletben. Látja, hogy nincs árcédula az előtte fekvő nadrágon.

„Ezt nem adhatom el” – mondja anélkül, hogy sejtené, kinek.

„Bármilyen árat mondhat, elviszem!” – szól kedvesen az alkudni sem kívánó Pretty Woman. Csakhogy az eladó hajthatatlan. Nincs beárazva a nadrág, ebben az esetben pedig nem tehet semmit. Majd holnap, ha itt lesz a főnöknő, mondja kérlelhetetlenül.

Szó szerint így történt, hallgatom napokkal később a fiatal üzletvezetőt. Kollégája pedig tényleg nem ismerte fel a színésznőt, hiszen egyetlen filmben sem látta. Ez már egy egészen új generáció, közli megértő hangnemben, ők teljesen más filmeket néznek. De hogy megnyugtasson, elárulja: másnap megjelent Julia Roberts asszisztense, a nadrágon akkor már ott lógott az ára, és pillanatok alatt vitte, amit vinnie kellett. Frissen mosva, vasaltan, illatosan.