A világ figyelme szeptember 14-én a Szent Péter térre irányult, ahol hívek tízezrei köszöntötték a hetvenedik születésnapját ünneplő pápát. A transzparensek, a színes lufik és a „Buon compleanno, Santo Padre!” kiáltások látványos külsőséget adtak a napnak, de az igazi ünnep nem itt zajlott. A Vatikán falain belül, a kardinálisok és az egyházi vezetők társaságában zajlott le az a bensőséges ünneplés, amely igazán megmutatta XIV. Leó emberi arcát.
Egy különleges helyszín
A Vatikán falain kívül álló Szent Pál-bazilika általában méltóságteljes liturgiák színhelye. Most azonban a hivatalos megemlékezés után szokatlan hangulat költözött a falak közé: derűs, szinte családias ünneplés. A szertartás lezárulta után a pápát nemcsak teológiai elmélkedések és protokolláris köszöntések várták, hanem egy egyszerű torta is gyertyákkal, pohárköszöntőkkel, jókívánságokkal.
A Vatikán születésnapi szokásai
A pápák születésnapja ritkán nyilvános esemény. Az azonban mindig hangsúlyt kap, hogy a belső kör, a kardinálisok és a közeli munkatársak személyesen köszönthessék a Szentatyát. A hagyományoknak megfelelően ezúttal is a legidősebb kardinális, Giovanni Battista Re nyitotta a sort. Rövid beszédében méltatta a pápa szolgálatát, majd átadta a helyét a többieknek, akik személyes, sokszor meghitt jókívánságokkal álltak elő.
A pillanat fénypontja mégsem a protokoll volt, hanem a torta. Amikor az asztalra került, a bazilika falai között felcsendült a Happy Birthday. A kardinálisok, a püspökök és az ökumenikus vendégek egyszerre énekeltek – a szokatlan dallam furcsán hatott a megszokott gregorián kórusok után, de éppen ettől vált emlékezetessé. A pápa mosolyogva vágta fel a tortát, majd emelte poharát a jelenlévőkre.
Emberközeli pillanatok
A születésnap igazi különlegessége az volt, ahogy XIV. Leó reagált. A rövid hivatalos köszöntők után minden jókívánságra válaszolt: néhány szóval, egy érintéssel, kézfogással. Nem sietett, nem tartotta a távolságot a jelenlévőket, inkább hagyta, hogy a pillanat valóban személyes legyen. Több kardinális megjegyezte: ritkán látták ilyen oldottnak és közvetlennek.
A szertartás és az ünneplés végén a pápa még egy pillanatra megállt a bazilika bejáratánál. Mielőtt visszatért volna a Vatikán falai közé, integetve fogadta a kint várakozók éljenzését – mintegy hidat képezve a belső, családias ünneplés és a nyilvános tér között.
A szimbolika ereje
A születésnap egybeesett a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepével. A pápa beszédében nem véletlenül hangsúlyozta: hivatása kezdetétől fogva a mottója az: „Ne az én akaratom, hanem a tiéd, Uram.” Ez a vallomás különös súlyt kapott a hetvenedik életév küszöbén, egy olyan napon, amely egyszerre jelentett személyes fordulópontot és egyházi ünnepet.
Egy pápa, aki ember is
XIV. Leó hetvenedik születésnapja nem a pompa vagy a politikai üzenetek napja volt. Sokkal inkább egy emberi pillanat, amikor a világegyház vezetője egyszerűen csak egy ünnepelt emberként állt a körülötte lévők között. Egy torta, egy közös ének, néhány jó szó – talán ezek mondanak a legtöbbet arról, hogyan képzeli el a Leó a pápaságát: közvetlenül, nyitottan, emberközelien.
Kiemelt kép és fotók: Getty Images
