Mintha a város még nem teljesen készült volna fel az új pápára. Az ajándékboltokban a legtöbb tárgyról Ferenc pápa mosolygott a turistákra, csak elvétve akadtak XIV. Leóról szóló könyvek vagy őt ábrázoló tárgyak. A Szent Pál-bazilikában, ahol az összes pápa arcképét felfestik az oszlopok fölé, nem látható Leó portréja, nem készült még el. Mivel az a szokás, hogy az éppen regnáló egyházfő képét világítják meg, most egy üres képhelyre esik a fény – Ferenc portréja után.
Ez a kettősség jellemző a Rómába látogatókra is. Sokan búcsúztak I. Ferenctől: a Santa Maria Maggiore-bazilika előtt, ahol eltemették az előző egyházfőt, reggeltől estig kígyóztak a sorok. Ugyanakkor sokan érkeztek azért is, hogy találkozhassanak Leóval. Rengeteg zarándok utazott ide Peruból, ahol Leó még Robert Prevost néven misszionáriusként tevékenykedett. Az óceánon túlról repültek Olaszországba, hogy itt pünkösdöljenek.
Közvetlen, humoros hangnem
Az ünnep vigiliáján mi is ellátogattunk a Szent Péter térre, ahol óriási tömeg várta a szentatyát. Jól látszott: nagy örömmel ment a pápamobilján az emberek közé. A gyerekeket a segítői odavitték hozzá, és külön megáldotta őket. Mosolygott az emberekre, és láthatóan boldogsággal töltötte el a helyzet.
Persze a pápai szerepkör még neki is új. Néhány napja kicsit el is késett egy eseményről. Elnézést kért, és azzal viccelődött, hogy még csak egy hónapja van az új állásában, sok mindent neki is tanulnia kell. Egyébként is jellemző az új egyházfőre ez a közvetlen, humoros hangnem – nem csak az áldásokat, a poénokat is szórja.
Első sajtótájékoztatóján, amikor az újságírók óriási tapssal köszöntötték, azzal nevettette meg őket, hogy azt mondta: köszöni a lelkes fogadtatást, de állítólag az esemény előtt még nem sokat jelent a nagy tapsvihar, viszont ha még a végén is ébren lesznek, az már más lesz!
Egyszóval, a hívek egy energikus, fiatalos, humoros pápát láthatnak Leó nyilvános szereplései alkalmával. Pünkösdkor is ő maga vitte a nehéz keresztet, ez pedig szintén erőt sugárzott.
Fogadjuk el a különbözőségeket
Az is jól látszik, hogy a pápa számára fontos kérdés a nők szerepe az egyházban. Több lényeges pozícióba nevezett ki nőt, és beszédeiben is rendre külön kiemeli a hölgyeket.
„A Lélek azokat a rejtettebb veszélyeket is átalakítja, amelyek beszennyezik kapcsolatainkat, mint például a meg nem értések, az előítéletek, egymás kihasználása. Arra is gondolok – mély fájdalommal –, amikor a kapcsolatot megrontja a másik feletti uralkodás vágya.
View this post on Instagram
Egy olyan magatartásmód, amely gyakran erőszakhoz vezet, amint azt – sajnálatos módon – a közelmúltban történt számos, nők ellen elkövetett gyilkosság esete is mutatja – mondta pünkösdi homíliájában, vagyis szentbeszédében, amelyben az elfogadás fontosságát is külön hangsúlyozta. – Csak akkor vagyunk valóban a feltámadt Jézus Egyháza és a pünkösd tanítványai, ha tényleg nincsenek köztünk határok, sem megosztottságok. Ha az Egyházban tudunk párbeszédet folytatni, és különbözőségeink integrálásával képesek vagyunk egymást elfogadni, ha Egyházként befogadó és vendégszerető térré válunk mindenki felé.”
Mi az igazság?
Sokaknak feltűnt, hogy Leó sokat mosolyog, de azt mégis valahogy zártan teszi. Az interneten a pápa megválasztása óta kering egy történet azzal kapcsolatban, hogy Leó arckifejezése miért tűnik sokaknak távolságtartónak, erőltetettnek, különösen Ferenccel összehasonlítva, akinek barátságos mosolya kedvességet, könnyű megközelíthetőséget sugárzott. Azt állítják, Leó komoly arckifejezésének semmi köze a büszkeséghez vagy a távolságtartáshoz, sőt.
„Évekkel ezelőtt, mielőtt még bárki Szentatyának nevezte volna, Leó csak egy alázatos pap volt, aki a szegényeket szolgálta, családokat látogatott, és elfeledett helyeken imádkozott. A pápa életét kutató szakemberekkel beszélgetve előkerült egy történet – hangzik el a videóban, ami vírusként terjed a világhálón. – Évekkel ezelőtt, amikor még fiatal pap volt, Leó látott egy kislányt kilépni az utcára, épp akkor, amikor egy autó száguldott felé. Odaszaladt, hogy segítsen. A lányt megmentette, de őt elütötték. Az ütközéstől eltört az állkapcsa. Bár a sérülés idővel meggyógyult, a mosolygás fájdalmassá vált számára. Ő maga soha nem hozta nyilvánosságra ezt a történetet.
Nem tudjuk biztosan, hogy ez a beszámoló igaz-e. De ha igen, akkor van egy pápánk, aki egyszer feláldozta a saját testét, hogy megmentsen egy másik életet.
Egy ember, akit nem a színjáték, hanem a csendes, szent bátorság jellemzett. És talán Isten pont azért választotta ki őt ezekre a nehéz időkre, mert olyan pásztor, aki nem karizmával, hanem a szeretet sebeivel vezeti az Egyházat.”
Hogy mi az igazság? Nem tudjuk. De egy biztos, személyes tapasztalataink alapján XIV. Leóra nem jellemző a távolságtartás, kifejezetten természetes, emberi módon közelít mindenkihez.
Kiemelt kép és fotók: Getty Images
