Meglátni, és nem megszeretni, belebolondulni! Így érezhetett a legendás spanyol filmrendező, Pedro Almodóvar azon a fülledt madridi estén, amikor először találkozott későbbi rendezéseinek főszereplőjével, férfi színészei között az első számú múzsájával, Antonio Banderasszal. Már akkor tudta Almodóvar, amit Banderas még nem is sejthetett. Hogy kettőjük útja keresztezni fogja egymást. Mert ilyen arcot, férfi testben ennyi érzékiséget, ilyen vadállati természetességet egyetlen színészben sem látott addig. Egy színházi előadás után találkoztak. Akkor még csak „egyfilmes” rendező volt Almodóvar, Banderas pedig csupán pár hónappal korábban került fel Malagából Madridba csoportos szereplőnek a Nemzeti Színházba.
Az álmok városa
Amikor Karlovy Vary fesztiválján júliusban azt kérdeztem tőle, mi maradt meg az emlékezetében erről az estéről, a következőt mesélte: „Anyám, aki tanítónő volt, azzal bocsátott utamra, hogy ’fiacskám, a pénzedet mindig az alsónadrágodban tartsd, nehogy meglopjanak.’ És azon az estén is, még mielőtt szétszéledt volna a társaság a kávézó teraszán, ki kellett mennem a mosdóba, hogy előhalásszam a pénzemet. Emlékszem, ahogy elindultam az asztaltól, Pedro égő szemmel nézett utánam. Madrid akkor az álmok városát jelentette sokak számára. A szabadságot, az önálló életet, a forró hangulatú szórakozóhelyeket. Volt egy fekete bőröndöm, mindenhova cipeltem magammal, és Pedrónak az nagyon tetszett. Mondta is később, hogy a hosszú, fekete, göndör hajam és a kis kopott fekete kofferem iszonyatosan imponált neki. ’Ki volt ez a fickó?’ – kérdeztem a többiektől, amikor már elment. Rendezett egy filmet, mondták, de többet már aligha fog. Lehúzták a kritikusok.”
Fájdalmas szakítás
Nem sokkal később már ott állt előtte A szenvedélyek labirintusa szereplőválogatásán. Mint kiderült, azon a bizonyos estén, a színházi előadás után Almodóvar már Banderas-nézőben csapódott a társasághoz. Hallott róla. Beajánlották neki. A lehető legjobbkor. Mindkettőjük számára ez a film hozta el a nagy berobbanást. „A mi családunkban egyáltalán nem volt jelen a művészet. Apám rendőr volt. Filmről, színházról szó sem esett otthon. Pedro valósággal megbabonázott. A casting után lelkesen dicsérgetett. Mondta, hogy megfelelek minden elképzelésének. A forgatáson minden úgy volt, ahogy ő akarta. Az ölemből indult el a kamera. Szenvedélyről, szerelemről szólt a film, a Franco-rezsim után már nem volt cenzúra. Friss szelek törtek be a spanyol filmbe. Már nem voltak tabutémák. Pedro önmagát látta bennem. Valójában általam élte meg, amit meg akart élni. Sokszor komponált olyan intim jelenetet, hogy abban a pillanatban anyámra gondoltam. Mit szól majd, ha meglát a filmben? Izgultam nagyon.”
Majdnem tíz filmet forgattak együtt. A Tűsarokban is lett volna szerepe, de akkor hívták először Amerikába. Ráadásul egyszerre két filmbe. Almodóvarnak nagyon fájt, hogy legkedvesebb színésze, akitől alkotótársi hűséget várt, egyik napról a másikra elhagyta a hirtelen felvillanó világkarrier reményében. Amerika végül is beszippantotta Banderast, Hollywood matadora lett. A Madonnával az ágyban Almodóvarnak és imádott Antoniójának is emlékezetes. A popdíva ugyanis a spanyol rendezőt kérte meg, hogy találkozzanak hármasban Madridban. Élőben akarta látni „a latin szeretőt”, aki az ő vágyait is megmozgatta. „Pedrótól később megtudtam, hogy Madonnának volt egy kérése hozzá: legyen szabad folyása az estének! Talán castingolni akart vacsora után? A csalódottságát azonban nem tudta leplezni előttem. Én ugyanis az akkori feleségemmel, Anával érkeztem a találkozóra, aminek ő egyáltalán nem örült. De a szerepről szerencsére nem csúsztam le nála.”
Mindent tisztáztak
Madridi válása után Los Angelesben Melanie Griffith lett az új feleség, Almodóvar pedig megszenvedte mindezt. Senkivel sem tudta pótolni szeretett színészét. Hogy melyiküket viselték meg jobban a történtek? Banderas fél szóval sem jelzi, hogy neki sem volt könnyű. „Bár a nők mint drámai hősök jobban inspirálják Almodóvart, érzéki macsóra mindig szüksége van. És azt bennem találta meg. Bárkivel forgatott is, Javier Bardemmel vagy Gael Garcia Bernallal, tudom, hogy iszonyatosan hiányoztam neki. Ezt azután vallotta be, hogy húszéves szünetet követően ismét megöleltük egymást. Azóta mindent tisztáztunk. Forgattunk is már együtt. Új színt kapott a barátságunk. Csak közben elmúltam hatvan, ő meg már túl van a hetvenen.”
Kiemelt kép: Getty Images