Elváltoztatott külsővel utazott a világban Jákob Zoli
A világot bejárni egy dolog, önmagunkat igazán megismerni egészen más. Élete eddigi leghosszabb utazása után Jákob Zoli már egészen másként tekint a hírnévre és a boldogságra.
Megszokta, hogy bárhová megy, felismerik, és szinte minden lépését figyelik idehaza. Jákob Zoli éppen ezért nemrég maga mögött hagyta a nyüzsgést, és belevetette magát az ismeretlenbe. Repülőre ült, méghozzá úgy, hogy fogalma sem volt, mikor tér haza, és pontosan merre viszi az útja. A kaland végül jóval többet adott számára egzotikus tájaknál és felejthetetlen élményeknél.
Kellett a változás
Jákob Zoli ezúttal szakított a gondosan megtervezett luxusnyaralásokkal. Egyetlen biztos pontja az első repülőjegye volt, ami Thaiföldre szólt. Bangkokban mindössze néhány napot töltött, majd Pattaján kötött ki, ahol hajókirándulásra ment, felfedezte a környéket, és teljesen magával ragadta az ottaniak derűje, valamint a buddhista kultúra nyugalma.
„Életemben először úgy indultam el, hogy nem tudtam, hova megyek, és mennyi időre. Menet közben döntöttem el, merre tovább. Thaiföldön több mint egy hetet töltöttem, és az ottani hangulat, a meleg, az emberek jókedve nagyon pozitív változás volt számomra” – meséli Zoli, aki ekkor még maga sem sejtette, mennyi meglepetés vár rá.
Vonzotta az ismeretlen
Thaiföldön aztán repülőjegyeket böngészve azon törte a fejét, merre tovább. Végül Sanghajra esett a választása. Kína már régóta vonzotta, ám a helyszínen még így is akadt, amin alaposan meglepődött.
„Mindig vágytam Sanghajba, mert Kína ugyan egy kommunista ország, ami alapvetően annyira nem izgatta a fantáziám, ellenben technikailag nagyon fejlett, szépen lehagyta Európát, úgyhogy elindultam oda.
Belevetettem magam az ismeretlenbe, és egészen elképesztő volt. Egy hatalmas, modern világváros, ahol a rengeteg ember és a forgalom ellenére mégis nagyon nagy a csend. Ez meglepett. Teljesen más a hangulata, mint amit az ember elképzel.
Ezután a következő állomás Vietnám volt, ahol egészen más élmények érték. „Ez az ország elképesztő kontrasztokat mutatott. Egymás mellett van jelen a szegénység és a gazdagság, ami nagyon elgondolkodtató.
Egyébként hiába utaztam egyedül, valahogy mindig akadt társaságom. Többnyire fiatalokkal találkoztam, beszélgettünk, így egyáltalán nem éreztem magam magányosnak.
Hazafelé Dubajban is megállt Jákob Zoli, ám a fényűző környezet hamar elveszítette számára a varázsát.
„Pár nap után azt éreztem, már nem akarok ott maradni, mert elkapott a semmittevés érzése, ami engem borzasztóan lehúz. Egyébként ezért félek a mesterséges intelligenciától is… Nem biztos, hogy jobb lesz, hogy az embereknek majd kevesebbet kell dolgozniuk, és több szabadidejük lesz. Persze egy kicsit több szabadidő jó, de amikor már nagyon sok van, az szerintem ártalmas.”
Beleolvadt a tömegbe
A világjárás sokat adott az üzletembernek, aki azt mondja, öt hét alatt sokkal nyugodtabbá, tudatosabbá vált.
Odakint szándékosan igyekezett átlagemberként élni: még a külsején is változtatott, hogy könnyebben elvegyüljön tömegben. Itthon ugyanis a népszerűsége miatt erre szinte esélye sincs. „Ezzel edzem, fogom vissza és próbálom jó irányba terelni az egómat.
Még a szakállamat is levágtam, és a hajamat is másképp hordtam odakint. Próbáltam beleolvadni a tömegbe, és semmiben sem kitűnni.
Nagyon átlagembernek akartam érezni magam, mert veszélyes dolog, amikor egy idő után elhisszük magunkról, hogy különbek vagyunk másoknál, pedig nem” – vallja be őszintén.
Van még valami, amit Jákob Zoli hazahozott magával: a felismerés, hogy az egymilliós nézettség sem ér fel egy igazán mély beszélgetéssel. Ezért a jövőben több időt szeretne szánni nagy beszélgetésekre.
„Egymillió ember nézi a videóimat, és régebben azt gondoltam, én ezzel az egymillió emberrel kapcsolatban is vagyok. De most ugyanazt, amit egy videóban elmondanék, már inkább csak egy embernek mondom el. Annak, aki épp ott van velem. Mert az egy valódi kapcsolódás, és a szavaim mélyebb benyomást tesznek benne, mint abban az egymillió emberben” – fogalmaz Zoli, aki ezúttal nemcsak új országokat fedezett fel, hanem önmagához és a boldogsághoz is közelebb került.