Nyolcvan film és húsz év után sem dőlhet hátra: Kerekes Vica ma is arra vár, hogy eszébe jusson egy rendezőnek. A forgatás végén viszont siet haza, ahol egy váratlanul hozzájuk szegődött macska ugrik az ölébe. A kertkapun túl fácánok szaladgálnak, és vasárnap még a fűnyíró sem zavarhatja meg a nyugalmát.

Bár a fő csapásirány évek óta Prága az életében, Kerekes Vica négy ország filmes vándormadaraként gyakran változtat helyet. Most éppen az osztrák határ túloldalán fészkel festői dombok között, de havonta megfordul Pozsonyban, és visszajár Budapestre is. Hetekkel ezelőtt Horvátországban forgatott, most Trencsénteplicben áll kamera előtt. Az elmúlt húsz év alatt vagy nyolcvan filmben játszott. Hol magyar, hol szlovák, hol cseh, hol német, hol angol nyelven.

Költözéseibe olykor a szerelem is beleszól, de például azután, hogy Pozsonyban elvégezte a színművészeti főiskolát, egyedül döntött Budapest mellett.

„Nem vagyok üzletasszony”

Helyet általában akkor változtat, ha ott, ahol van, megreked egy ponton a szakmai élete. „Soha nem izgultam a költözés miatt. Kezdettől fogva, ahogy elindultam a pályán, tudom, hogy az egyetlen dolog, ami állandó az életemben, az a változás. Gyorsan megbarátkoztam ezzel a gondolattal. Szolnokot kivéve sehol sem voltam szerződésben, így könnyű volt megszoknom a szabadúszást.

Budapest továbbra is a szívem csücske. Gyönyörű részeihez kötnek csodás emlékek. Laktam a Gellért tér fölött, a Várban és Pasaréten. Sehol sem ragadtam le. Az a legjobb, ha a szerelem sodor új helyre. Olyankor nem töprengek. Ha összefűz az élet valakivel, nincs bennem félelem. Megyek vele, követem őt. Vihet, sodorhat bárhová egy új kapcsolat.

Nem vagyok üzletasszony, akinek alaptulajdonsága a kockáztatás, én egyszerűen nem húzok határvonalat magam köré.”

„Sok mindenhez nem ragaszkodom”

Költözködéseiről hosszasan tud mesélni Kerekes Vica. Még mindig nem fáradt bele a sorozatos helycserékbe, azok viszont, akik segítik őt ebben, néha kiborulnak tőle. Mindig azt remélik, ez már az utolsó fészekrakás Vica életében. Ő azonban soha nem mondja ki, hogy aligha!

„Sok mindenhez nem ragaszkodom, de a bútoraimhoz, a lámpáimhoz és a szobanövényeimhez igen.

Bútorokban a hatvanas-hetvenes évek stílusa ragadott meg, és azóta is kitartok mellette. Ezek nem nagymamabútorok, hanem space age darabok.

Az én szememben elképesztő gyönyörűségek. Bárhová vet a sors, jönnek velem.”

Egyébként soha nem költözik senkihez. Az új szerelem nála új helyet és új enteriőrt jelent. „Jön a csapat Fülekről, élén a bátyámmal és a sógornőmmel, és velük tartanak a barátaink is. Ahhoz, hogy kiürüljön a lakás, elég egy kis teherautó és két személygépkocsi. A virágaimból sem hagyok ott semmit. Ez a szenvedélyem.

Olyan a szobám, akár a dzsungel. Na jó, mint egy botanikus kert. Ha jönnek az erős fiúk, és elkezdenek pakolni, melegítem a házi disznótorost.

Aztán megérkezünk életem következő állomására, az új otthonomba, ahol már mindenki azon fohászkodik, hogy legyen végre pár évre szóló nyugalom költözködés nélkül.”

„Folyton a következő munkára várok”

Csak az állandó biztonságérzet nem kíséri az útján. „Folyton a következő munkára várok. Nálam minden attól függ, gondol-e rám valaki, kapok-e újabb filmes lehetőséget.”

Egyvalami nem érdekli: a szünet nélküli pezsgés. Fesztiválokra utazni, interjúkat adni, forogni, mindenkire mosolyogni. Hivatásának ez a velejárója inkább zavarja.

„Ilyen vagyok. Szeretem a munkámat, örülök minden jó filmszerepnek. Pozsonyban most orosz háborús nővért játszom egy nívós sorozatban, de amint elhangzik, hogy vége, mára ennyi, ülök is az autóba, és megyek haza. Szerencsére fél óra alatt otthon vagyok, és már ugrik is az ölembe az imádott bengáli tigrismacskám. Nem tudjuk, honnan jött, csak bejárt hozzánk a kertbe, megsimogattuk, és azóta velünk él.”

Nem is akárhol! A természet lágy ölén. Egy olyan kis osztrák faluban, ahol vasárnaponként nem zúghatnak fel a munkagépek. Ott még egy fűnyíróval sem lehet megtörni a csendet.

„Kilépek a kapun, és öt lépés után már fácánok szaladgálnak előttem a réten. Fülek után először vagyok ilyen szoros kapcsolatban a természettel. Imádom a kertet is, ahol két kezemmel művelem a földet, és ültetgetek.”