Húsz éve él többlaki életet, Amerikában, Németországban és Magyarországon is dolgozik, miközben a munkája mellett az anyaság is fontos szerepet kap az életében. Lánya felvételt nyert egy tengerentúli egyetemre, de Sári úgy döntött, halaszt egy évet, és ezt az időt Magyarországon tölti. Erika természetesen vele tartott.

Az előttük álló egy évet egyikük sem szeretné pihenéssel tölteni. „Gyerek- és ifjúkoromban balettoztam, nagy boldogság számomra, hogy ­Sári követett engem, és most itthon egy évig a Balettintézetbe jár. Egyébként az egyetemre bölcsész szakra vették fel, de a táncot is folytatni szeretné. Én most itthon folytatom, amit Amerikában elkezdtem. Magammal hoztam, és már be is mutattuk A nép ellenségei című monodrámát, amit ott nagy sikerrel játszottunk két nagyszerű zenésszel, Kovács Mártonnal és Móser Ádámmal, Mohácsi János rendezésében.

Nagy örömünkre néhány napja még a New York Times címlapján is írtak a darabról, rólam.

„Talán rám is szükség lesz”

Marozsán Erika színésznő nagy boldogan tért haza a lányával, de a hátterében más is meghúzódik.

Amikor áprilisban Magyarországon választás volt, New Yorkban összegyűlt egy kis társaság, úgy vártuk az eredményeket. Amikor kiderült, hogy győzött a Tisza, sokan sírtunk, én is.

Az a politikai változás, ami bekövetkezett, örömmel és reménnyel tölt el engem. Reménnyel, hogy a saját szakmám, a hazai filmes világ talpra áll, és talán én is forgathatok újra itthon.”

Nehéz az elválás

Erika számára az elkövetkező egy év arra is lehetőséget ad, hogy sok időt töltsön a lányával. Jól tudja ugyanis, hogy amikor Sári elkezdi az egyetemet, és távol kerül tőle, lassan el kell engednie a kezét, hiszen véget ér a gyerekkora. „A lányom Amerikában született. Amikor kétéves volt, hosszabb időt töltöttünk Magyarországon. Ekkor játszottam a ­Kabaré-előadás főszerepét és a Terápia című televíziós sorozatban Laurát. Sárinak kevés emléke van ebből az időszakból, de mindkettőnknek nagy boldogság volt itthon lenni. Ő aztán Amerikában járt egy konzervatórium szintű gimná­ziumba, zene szakon végzett, nagyon kemény iskola volt.

Jót tesz majd neki ez az egy év Magyarországon. Aztán elkezdi az egyetemet, elkezdi a felnőtt életét.

Elköltözik otthonról, távol leszünk egymástól, járja a maga útját. Természetesen úgy, hogy az édesanyja óvó-védő keze, tekintete mindig vele lesz.”

20 éve New Yorkban él

Új utak, régi gyökerek

Amikor a színésznő visszatekint az elmúlt két évtizedre, nincs oka panaszra. „Húsz évvel ezelőtt a munkám miatt mentem el Magyarországról. Aztán 2008-ban megszületett Sári. A szüleim itthon voltak, távol tőlem, nem volt segítségünk, így óvatosan próbáltam a középutat megtalálni a munka és a magánélet között. A színészi feladatok mellett produceri feladatokban is egyre aktívabban részt vettem. Filmes forgatókönyveket fejlesztettem, próbáltam azokat megvalósítani, és ez a mai napig így van. A színészi pályán nem lehet mindig arra várni, hogy mások kínáljanak fel egy új lehetőséget. Saját utakat is kell keresni” – mondja, és hozzáteszi, bármit is csinált, szülőként is igyekezett helytállni.

Semmi kétség, megtalálta az egyensúlyt.

Azt gondolom, jól megoldottuk, a lányom semmiben, leginkább az anyai gondoskodásban, szeretetben nem szenvedett hiányt. Úgy érzem, sikerült neki szép, gazdag, tartalmas és szeretetteljes ­gyerekkort biztosítani.

Miután Amerikán túl dolgoztam több országban is, és mindig vittem magammal, már kicsi gyerekként több nyelven megtanult, több identitása lett, úgyhogy egy jó kis zsák, amit kapott tőlünk. Nekem még mindig nehéz újra és újra útnak indulni, fölszállni egy repülőre, összepakolni a csomagjaimat. A lányom ebbe már beleszületett. Számára a világ legtermészetesebb dolga, hogy távol kerüljön a szüleitől, kipróbálja magát, önállósodjon. Én bejártam a fél világot, de most azt gondolom, amikor majd megöregszem, legszívesebben egy kis faluban élnék Magyarországon.”