Nem bánja, ha otthon a nők diktálják a tempót. Felesége, Fésűs Nelly sikereiért rajong, nevelt lányát, Horváth Csengét pedig kiaknázatlan tehetségnek tartja. A családi háttér­ország szerepét boldogan vállalja még akkor is, ha a gyeplő nem az ő kezében van.

Vannak férfiak, akik nehezen viselik, ha nem övék az utolsó szó. Vajtó Lajos azonban saját bevallása szerint egészen másképp működik. Nála a családi béke titka nem a hatalmi harc, hanem az összetartás, és az, hogy mindenkinek megvan a maga feladata. Miközben Nelly a színpadon és a kamerák előtt teljesít teljes erőbedobással, addig Lajos gondoskodik a hétköznapok gördülékeny működéséről.

Nehéz belekötni

Vajtó Lajos imádja a hazai filmeket, és Fésűs Nelly férjeként a kulisszák mögé is bepillanthat. Ismeri a forgatások világát, az alkotókat és a háttérmunkát – nagy rajongója a magyar filmeknek is. Nem véletlen, hogy mi is Dobó Kata legújabb mozijának, a Még egy kívánságnak a díszbemutatóján beszélgettünk vele. Igaz, ebben a moziban Nelly nem kapott szerepet, férje mégis elárulta: egészen más szemmel nézi azokat a filmeket, amelyekben a felesége is feltűnik.

Nellyvel és magammal szemben nagyon szigorú vagyok. A feleségemnek én vagyok a legfőbb bírája, egyben segítője és támasza. De azt kell mondjam, hogy ő nagyon profi. Nem nagyon dob fel nekem olyan labdákat, amiket leüthetnék. Nem véletlen, hogy mindkét film, amiben szerepelt, nemzetközi filmfesztiválokon komoly díjakat nyert. Az egyikkel a legjobb női főszereplő, a másikkal a legjobb női mellékszereplő díjat nyerte el Orlandóban, Firenzében, Londonban és Las Vegasban. Nehéz belekötni Nellybe. Nagyon büszke vagyok rá!

Ezért haragszik

Lajos elismerése nem áll meg a feleségénél: nevelt lányát, Horváth Csengét is rendkívül tehetségesnek tartja. „A feleségem egy őstehetség. Ahogyan véleményem szerint Csenge is az. Már szerepeltek együtt is a Királytalálkozó című történelmi drámában, amiben Csenge is nagyon jó volt. Ezért aztán haragszom is rá rendesen, mert szerintem nem azzal foglalkozik, amivel kellene. A Sztárban Sztár + 1 kicsi című műsorban tizennégy évesen olyat alakított, hogy leszakadt a plafon.

Pedig vele aztán még szigorúbb vagyok, de mivel nem én vagyok az édesapja, csak a pótfaterja, ezért úgy gondoltam, hogy nincs jogom beleszólni a dolgaiba. Mindenben próbáltam neki segíteni, menedzselni, de sajnos ő nem ebbe az irányba ment el, inkább modellkedett meg influenszerkedett. Szerintem isten elleni vétek, hogy a tehetségét nem használta ki…

Nem volt mindig jó srác

Nelly a színpadon teljesít, Lajos pedig gondoskodik róla, hogy otthon is minden rendben menjen. A családfő szerepét boldogan átengedte feleségének, és esze ágában sincs ezen változtatni.

„Nellyt nem kell félteni. Kemény csaj, betegesen munkamániás. Volt, amikor párhuzamosan tizenkét szerepet játszott, volt, hogy három premierre készült egy időben. De nem lehet visszatartani. Belehalna szerintem, ha nem padlógázzal menne előre. Neki a színpad a gyógyszere, ebből adódóan minden teher rám hárul. De Nelly ettől függetlenül csodálatos anya, feleség. Minden tekintetben. Olyan, mintha Olaszországban lennénk. Nálunk matriarchátus van: ő a főnök – vallotta be férfiasan. – Reggel fél hétkor kelek, majd elviszem iskolába a kislányunkat, Elzát. Nelly általában akkor kel, amikor már hazajöttem, de a közös kávézás nélkül nem indulhat el a napunk. Ehhez a ceremóniához ragaszkodunk. Ha törik, ha szakad, együtt indul a reggelünk, még akkor is, ha én addigra már harminc dolgot elintéztem.”

Lajos szerint az évek őt is megváltoztatták.

Nem állítom, hogy mindig jó srác voltam. Nelly előtt én is megértem a pénzemet, de azóta, hogy tizenhat évvel ezelőtt megismertem a feleségemet, benőtt a fejem lágya. Nagyon becsülöm Nellyt, rendkívül felnézek rá, és egyáltalán nem derogál nekem a ’színészfeleség’ szerep. Én már voltam eleget főnök. Örömmel adom ki a kezemből a gyeplőt.