Előfordul, hogy a tervek kártyavárként dőlnek össze. Van, aki emiatt ideges lesz, de Joshi Bharatot és szerelmét, Kiss Virágot nem ilyen fából faragták.

Pedig Joshi Bharat és Kiss Virág már mindent elterveztek. Éppen ideálisnak tűnt, hogy kapcsolatuk harmadik évfordulóján ellátogatnak Indiába, ahol Virág nemcsak megismeri szerelme gyökereit, a rokonokat és a barátokat, de indiai hagyományok szerint egybe is kelnek. Nem így alakult.

Gyorsan döntöttek

Ha a dolgok változnak, az ember csak annyit tehet, hogy szélirányba fordítja a vitorlákat, és hagyja sodortatni magát az árral – tartja a mondás. Kiss Virág és Joshi Bharat így is tettek. Igaz, idehaza attól még megszervezhették volna az esküvőjüket, ők ezúttal másképp döntöttek.

„Sajnos éppen abban az időben, amikor a repülőjegyeinket foglalni kellett volna, bizonytalanná vált a kerozinhelyzet. Hosszú repülőutat nem mertünk tervezni, nem szerettünk volna kockáztatni, így gyorsan döntenünk kellett. Elhalasztottuk az esküvőt, pontosabban jövő tavaszig eltoltuk. Először mindenképpen Indiában is szeretnénk összeházasodni” – meséli Joshi. Persze a vőlegény nem egyedül, hanem menyasszonya teljes beleegyezésével döntött így.

Az esküvőnk kicsi, de meghitt lesz. Így valóban nagy könnyebbség, hogy a szervezést sem kell túl hamar elkezdeni. Mi már nem annyira a külsőségekkel szeretnénk foglalkozni.

Így az, hogy idén, jövőre vagy utána kötünk házasságot Bharattal, teljesen mindegy. Hiszen egy a biztos, hivatalos papírokkal vagy anélkül is együtt képzeljük el az életünket” – mondta Kiss Virág.

Bari lett a kedvenc

Bár Indiába idén nem jutottak el, a kedvenc olasz kisvárosukba igen. Bari ideális lehetett volna nászútnak is. Még tavaly fedezték fel maguknak a romantikus helyet, ahová mindenképpen visszavágytak.

„Annyira jól éreztük magunkat ott tavaly, hogy visszavágytunk. A repülőjegyet és az apartmant még ősszel lefoglaltuk, éppen akkor, amikor Indiát szerettük volna. Pazar szállásunk lett, az óváros szélén laktunk, mindentől szinte karnyújtásnyira voltunk. Így abban az öt napban, amíg pihentünk, még tömegközlekedésre sem kellett szállnunk. Egyedül akkor ültünk vonatra, amikor Polignano a Maréba utaztunk. Az időjárás is nekünk kedvezett. Igaz, a tenger még hűvös volt, fürödni még a legbevállalósabbak sem tudtak, de napozni már lehetett. Finomakat ettünk, kávéztunk, fagyiztunk” – mesélték.

Egyre több az ismerősük

Virág és Joshi, ha utaznak, a mobiltelefont egyre gyakrabban a táskában vagy a szálláson hagyják. Így biztos, hogy nem nézik meg kényszeresen, van-e befizetetlen számla, nem válaszolnak az olvasatlan e-mailekre sem. Hiszen ezek néhány nap múlva is éppen ráérnek.

„Ahogy telnek az évek, egyre inkább azt érzem, kevés már az, hogy évente egyszer egyetlen hét szabadság alatt próbáljuk kipihenni az egész éves munkát. Nem mindig könnyű megszervezni néhány nap pihenést.

Nekem a szinkronstúdióban van sok munkám, Bharatnak is jól megy a sora, amióta standupolni kezdett.

Sokat hajtottunk ezért a pár napos pihenőért, de megérte. És bizony meg is becsüljük, hogy ilyenkor van elég idő kizárólag egymásra figyelni. Sajnos mindegy, hogy itthon vagy külföldön vagyunk, mindenki kezében ott a mobiltelefon, az emberek nem egymással beszélgetnek. Nekünk szerencsére ebben sem kellett kompromisszumot kötni, mindketten úgy gondoljuk, beszélgetni nagyon jó. Ha Bariban járunk, azt hiszem, a leginkább a dél-olaszok laza, mosolygós hozzáállását élvezem, és már egyre több az ismerősünk. Ki tudja, lehet, hogy mostantól már minden évben visszajárunk oda.”