Visszanyerte a régi súlyát, ismét hatvan kiló! A modell-műsorvezető számára azonban nem volt egyszerű a visszaút önmagához: a kórházban töltött hónapokban, illetve utána szinte egyáltalán nem mozgott, az evés pedig, nem szégyelli, jó időre az egyetlen örömforrása lett. Ám most elővehette a régi ruháit...

A súlyos motorbaleset, a kórházban töltött hónapok, a műtétek sorozata, a fájdalom és a kényszerű mozgáshiány nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is alaposan megviselte Horváth Évát.

„Már nem ismertem magamra”

Miközben a kórházban a gyógyszerek, az állapota és a hosszú kezelés miatt nagyon lefogyott, a hazatérése után épp az ellenkezője történt vele. „Volt egy időszak, amikor nagyon sovány voltam, amelynek a kritikus állapotom éppúgy az oka volt, mint a kilátástalanság, amit éreztem. Aztán hazatértem, elkezdtem enni, és továbbra sem mozogtam semmit. Nem azért, mert lusta voltam, hanem mert egyszerűen képtelen voltam rá. A testem emiatt nemcsak megváltozott, hanem el is deformálódott. Nem egyszerűen néhány pluszkilóról beszélünk – már nem ismertem magamra! Odaálltam csukott szemmel a tükör elé, és olyan drasztikus fotókat készítettem magamról, amik végül őszintén elborzasztottak. Sokkolnom kellett magam a valósággal. A lábam se volt jó, az alakomról nem beszélve. Ez nem egy szülés utáni változás volt, hanem egy teljes átalakulás. Borzasztóan éreztem magam. Korábban, ha voltak nehéz időszakok az életemben, akkor tudtam abból töltekezni, hogy a testemmel jóban voltam, most azonban az is cserben hagyott” – mesélte Éva.

„Nem tudtam mantrázni a fogyást”

A lábával kapcsolatos kálváriája közben tovább nehezítette a helyzetét: a baleset után több műtéttel és hosszú rehabilitációval kellett szembenéznie, a felépülés pedig rengeteg fájdalommal járt. „Emberfeletti fájdalmaim voltak. Ebben az állapotban úgy éreztem, hogy az evés az egyetlen, ami boldogsággal tölt el. Ez lett azon kevés dolgok egyike, amiben örömet találtam” – vallotta be.

Éppen ezért a fogyásnál sem akart újabb szigorú, önsanyargató diétát választani, nem szeretett volna mindent megvonni magától, inkább fokozatosan változtatott az étrendjén.

„Sokat mantráztam magamnak, hogy túléljem a fájdalmat, ami sikerült is. Mégsem tudtam ugyanígy mantrázni a fogyást. Sokszor eszembe jutott, hogy a csontomat ki tudtam növeszteni, de lefogyasztani miért nem tudom magam? A testemnek olyan dolgokat kellett végigcsinálnia, amikről korábban elképzelni sem tudtam, mégis képes volt rá, a fogyás terén azonban mintha valami blokk lett volna bennem. Végül a 90:10 aranyszabály és a gyógynövények segítettek rajtam.”

„A hasamra híztam a leginkább”

Mint meséli, az ő korában 90 százalékban határozza meg a súlyunkat és fogyásunkat az, hogy mit eszünk, és azzal mit kezd a szervezetünk, és csak 10 százalékot ér a mozgás. „Ezt követi az én módszerem, ami egyrészt csökkenti az étvágyam, így amit megeszek végül, az megfelelően tud hasznosulni, nem lesz azonnal súlyfelesleg belőle. Van ebben az étvágykorrektorban egy kortalanító pápafűnek nevezett kis csoda, amit sokszor csak a szervezet lomtalanítójaként becéznek. Fontos a szerepe abban, hogy a szervezet zsír- és cukor­anyagcseréje egyensúlyban legyen. Vagy ott van az indián fügekaktusz, ami kontroll alatt tarja az étvágyat, mivel a rostjai megkötik a zsírok egy részét, így hamarabb jön a teltségérzet, és nem kell túlennem magam, már csak azért sem mert újabban sokkal kevesebb ételt kívánok. Vannak vizsgálatok, amik kimondták, hogy a zsírok egy részét képes likvidálni étkezés után. Amit pedig a hasamra híztam, azt pucolta le a japán gobó, ami segít fenntartani a normál vércukorszintet, így nem tör rám az egyik pillanatról a másikra egy éhségroham. Szeretem, hogy már nem kell behúzni a hasam, nem plöttyedt, és nem utolsósorban pedig beleférek a baleset előtti ruháimba, és merek újra tévében szerepelni. A napi rituálém része egy fermentált turmix – egy asztal kicsi lenne, ha megmutatnám, mennyi alkotóelemet tartalmaz. Ezért egy praktikus port használok, benne vannak a gyógynövényeim, plusz alga, paraj, egy rakatnyi rost, bogyós gyümölcsök és olyan kollagén, ami segített, hogy a bőröm is lekövesse a fogyást, ne kelljen magam után húzni.”

A változás látványos eredményt hozott: Éva tíz kilót fogyott, jelenleg 60 kiló. A környezete is látja a különbséget, pedig ő maga még mindig nehezen hiszi el, amit a tükörben lát. „Lépten-nyomon megállítanak az utcán, milyen csinos vagyok, de sokan kérdezik is, hogyan csináltam. Többen nem hiszik el, hogy a saját erőmből fogytam le, pedig a kemikáliákat elítélem. Nekem fontos, hogy ezt igenis a saját utamon, tempómban érjem el. Hiszek a természetességben, azt gondolom, itt az idő, hogy visszatérjünk az évszázados módszerekhez.”