Nagy Adri énekesnőként ismerte meg az ország, aztán a Jóban Rosszban sorozatban játszott, majd műsort vezetett és vezet a televízióban. Életében nemcsak a karrierje alakult úgy, ahogy gyerekkorában megálmodta, hanem a magánélete is. Erről is őszintén mesél.

Kislányként arról ábrándozott, hogy énekesnő lesz, majd később arról is, hogy harmincévesen édesanya. Szerette a szülővárosát, Kecskemétet, szeretett ott élni, de tudta, a nagy lehetőségek Budapesten várják. Így, ahogy a mesében, Nagy Adri 17 évesen elindult szerencsét próbálni. Pesten érettségizett le, és itt kezdte egyedül, albérletben a felnőtt életét.

Közbeszerzési asszisztens volt

A kis szamárlétrák megvoltak az életében, amiken szép lassan lépkedett fel. De a kezdet nem volt egyszerű. „13-14 éves voltam, amikor a szüleim elváltak. Egy kamasz lánynak önmagában sem könnyű ez az időszak, hát még akkor, amikor a család is szétesik körülötte. Én az édesanyámmal maradtam Kecskeméten, édesapám Budapesten kezdett új életet. Egy ideig ingáztam a két város, a két szülőm között, de egyszer csak azt éreztem, ezt nem lehet a végtelenségig folytatni. Ekkor döntöttem úgy, hogy a karrierem miatt Budapesten kezdek új életet. Egyedül, albérletben” – meséli az énekesnő, akinek alakját egy bikinimodell is megirigyelhetné.

Miután leérettségizett, egy budapesti önkormányzatnál közbeszerzési asszisztensként dolgozott. „Nagyon nehezen ­viseltem az Excel-táblázatok kezelését, ez nagyon távol állt tőlem, de becsülettel csináltam. Örültem, hogy saját keresetem van, ráadásul a fizetésem mellé BKV-bérletet, ruhapénzt is kaptam. Hétvégén pedig várt rám az éneklés és a fellépés.”

Adrinak a pénzzel is meg kellett tanulnia bánni.

Eleinte könnyen elköltöttem a pénzt, amit kerestem. Aztán megtanultam a leckét

Minden fillért nem szabad elverni, muszáj félretenni, muszáj egy kicsit spórolni is, hogy ne úgy éljek, mintha nem lenne holnap.”

Harmincévesen lett édesanya

Az országos ismertségét a Szinglik éjszakája című film dala hozta meg számára: a dal 28 hétig volt listavezető. Ezután következett a Megasztár, ahol a közönség már nemcsak egy hangot, hanem egy csodás személyiséget is megismerhetett, majd kinyílt előtte egy újabb ajtó. Jött a Jóban Rossz­ban sorozat Betty Tanakis-szerepe, a televíziós műsorvezetés…

„A karrier csak az egyik része volt annak az életnek, amelyet kislányként elképzeltem. A másik a család.

Nagy álmom volt, hogy 30 éves korom előtt legyek édesanya, ez majdnem sikerült. Harmincéves voltam, amikor megszületett Benedek.

És ezzel egy új korszak kezdődött az életemben. Soha nem szerettem volna választani a karrier és az anyaság között. Soha nem gondoltam, hogy valamelyikről le kell mondanom a másikért. A munka mellett ott volt az otthonom, a férjem és a kisfiam, akiknek reggelit készítek, a fiamnak kiadagolom a vitaminokat, tízórait csomagolok neki, hol én, hol a férjem visszük iskolába, háromszor fociedzésre, hétvégén meccsre.

Szerencsére a Beni körüli szervezésekben nem vagyok egyedül, a férjem mellett ott a nagy család, a nagyszülők. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, bébiszitterre nem igazán volt, van szükségünk.

Tíz éve él boldog házasságban

Ritkán mesél a családjáról, most azonban büszkén mondja: „A fiunk kiköpött hasonmásom, akaratos, talpraesett, önálló kis pasi. Persze amikor két erős akarat ütközik, az nem egyszerű. Időnként van harcunk egymással, de ezt mindig nagyon viccesen élem meg. Én például dupla Bak vagyok, nekem még az aszcendensem is Bak, ami azt jelenti, hogy nagyon-nagyon makacs vagyok. Nekem nem lehet azt mondani, hogy kék az ég, ha én ezt zöldnek látom.”

És milyen Adri feleségként, milyen a férje?

Lobbanékony természet vagyok, a férjem pont az ellentétem, végtelenül nyugodt ember, de nagyon jól kezel engem ezekben a helyzetekben.

Én szeretem a reflektorfényt, a férjem szívesebben marad a háttérben. Egy ismert nő mellett ez bizonyára nem mindig egyszerű. Mentségére legyen mondva, amikor egymásra találtunk, amikor összeházasodtunk, nem tudta, mire vállalkozik, de szerencsére semmi nem okoz kettőnk között gondot. A házasságunk tíz éve jól működik.”

Adri mindent megkapott az élettől, amire gyerekkorában vágyott, de sajnos a veszteségek őt sem kerülték el.

Amikor második gyermekünket vártuk, a várandósságom első három hónapja problémamentesen telt, majd váratlanul elment a baba.

Az ember ilyenkor óhatatlanul magát hibáztatja. Vajon mit csináltam ­rosszul? Az orvos megnyugtatott, az égvilágon semmit, mondta, sajnos ilyen előfordul, nem is ritkán. Nem volt könnyű időszak, hosszú időbe telt, mire lelkileg feldolgoztam a veszteséget. Túl soha nem leszek rajta, de elfogadtam.”