Két hét különbséggel ünneplik a születésnapjukat, és minden évben kiszámolják, hogy ketten együtt hány évesek, idén 173. De idén az is eszébe jutott Szinetár Miklósnak, hogy éppen hatvan évvel ezelőtt szeretett bele az akkor 19 esztendős Hámori Ildikóba.

Egyikük sem titkolja a korát, Hámori Ildikó 79, Szinetár Miklós 94. Nem akarnak éveket letagadni, azt mondják, rengeteg munka, rendezés, csodálatos szerepek vannak mögöttük, közös gyermekük, Dóra, az unokák és a házasságban eltöltött 53 év. Ők minderre, a mögöttük lévő majd hat évtizedre nagyon büszkék. Joggal azok.

Sorsszerű volt a találkozás

A nagyközönség a művész ­házaspár hosszú és sikeres munkásságát jól ismeri, de a magánéletükkel kapcsolatban bizony voltak és vannak kérdőjelek. Hol ismerkedtek össze, hogyan kezdődött a fiatal színésznő és a nála tizenöt évvel idősebb, akkor már ismert és sikeres rendező szerelme? De az is nagy kérdés, hogy lehet tényleg majd hat évtizeden át ilyen békékben, szeretetben élni, ahogy ez nekik sikerült?

„Ildikó főiskolás, másodéves volt a színművészetin, amikor szerepelt egy Ady-műsorban, amit én rendeztem. Ott láttam meg őt először. Aztán másodjára harmadéves korában, az Egy szerelem három éjszakája című darab vizsgaelőadásán. Egy pici szerepe volt, azt kellett mondania, Csilla vagyok, és egy részeg katonával kacagva sétálni. És csak néztem, és azt mondtam magamban, aki így tud szívből kacagni, az roppant tehetséges. Szóval a tehetségével vett le a lábamról” – emlékezett vissza Miklós a Bestnek adott interjújában. Ildikó ekkor még csak 19 éves volt, szinte kislány. Korábban voltak udvarlói, de az első nagy szerelem és kapcsolat Miklós volt.

„Nekem Miklós volt az első és az utolsó nagy szerelmem. Nála ez nem így volt, miután 15 év a korkülönbség köztünk, én a harmadik felesége vagyok, de remélem neki is az utolsö” – nevet a színésznő.

Biztos vagyok benne, hogy sors­szerű volt ez a találkozás, különben nem tartana ennyi ideje ez a kapcsolat

– teszi hozzá.

Humor nélkül nem ment volna

Való igaz, amikor Ildikó és Miklós megismerkedtek, akkor már a rendező kétszeresen elvált, nyolcéves fiát egyedül nevelő férfi volt. Persze akkoriban sokan kérdezték tőle, hogyhogy nála maradt a válás után a kisfia, mire ő mindig ezt válaszolta:

„A gyerekem nagyon apás volt, az ő kérése volt ez, de én is nagyon ragaszkodtam a fiamhoz, a volt feleségem pedig látva ezt, hagyta, hogy nálam maradjon.”

1973-ben keltek egybe, majd megszületett a házaspár közös gyermeke, Dóri, így a két testvér együtt nőhetett fel, mintha édestestvérek lettek volna. Még a nagy, 15 éves korkülönbség sem állt útjába a testvéri szeretetnek. De hogyan sikerült megteremteni azt a boldog környezetet, melyben gyermekeiket felnevelték, és hogyan töltöttek botrányok és viták nélkül ennyi évet együtt?

Humorral, mert anélkül biztos nem ment volna, de még kell hozzá valamilyen emberi minőség is, hogy a bajban mindig lehessen a másikra számítani. És hogy ne kérjünk számon a másiktól soha olyat, amihez nem ért. Az együttélés első hónapjában kiderül, kinek mi az erőssége, akkor a gyengeségeivel minek gyötörni a másikat éveken át?

– vágták rá szinte egyszerre egy, a lapunknak adott közös interjúban, majd Ildikó akkor így folytatta:

„Miklóssal nem lehet veszekedni, ő nem az a típus. Egyébként is tudomásul kellett vennem, hogy én egy kész embert kaptam, nem egy huszonéves serdülőt, próbáltam bizonyos dolgokban megváltoztatni, pici eredményeim voltak is, de rájöttem, főben járó dolgokban ne akarjon az ember senkit sem megváltoztatni, mert úgysem jár sikerrel. Ha véletlenül mégis veszekedtem volna valamiért Miklóssal, akkor előkerült az ő világlátása, és rá kellett jönnöm, neki más a perspektívája.”

Mi az igazi szeretet?

A rendező is hasonlóan vélekedik:

„Fontos dolgokról szoktam vitatkozni, de az soha nem családi, hanem sokkal inkább szakmai ügy. Én nem tudok úgy élni, ha veszekedés van egy családban. A drámákat csak a színházban szeretem, otthon nem… A legfontosabb, hogy a legnagyobb boldogságom, a családom rendben legyen. Azt gondolom, ezt Ildikó nevében is mondhatom. Ő csodálatos és gondoskodó feleség, édesanya és nagymama. Kiteszi a lelkét az unokáiért. Csak egy példa erre: mi egy kétgenerációs házban lakunk, lent a gyerekek és az unokáim, fent az emeleten mi. Van egy kosár, az unokáknak csak fel kell kiáltaniuk, hogy éhesek, és Ildikó azon nyomban ugrik, tesz a kosárba ennivalót és kötélen leengedi.”

Hámori Ildikó szerint persze a szeretetért meg is kell dolgozni.

„Bár nem hangzik szépen, a szeretet valójában munka. Az, hogy én szeretek valakit, önmagában megfoghatatlan. De ha tudok érte tenni, ha kitalálom a gondolatát, ha akkor tudok ott lenni, amikor szüksége van rám, na, az a szeretet. A fő, hogy a másik érezze, mellette vagyok. Fontos, hogy legyen fogkefe, tejföl, de legyen fél órám is, amikor épp szükséges. Ez az igazi szeretet.”