A népszerű táncművész reggeltől estig szinte megállás nélkül pörög: hol csoportos, hol magánórákat tart, tánctábort szervez, rendezvényekre jár, és még hosszasan sorolhatnánk. Mégis mindig tipp-topp, makulátlan a külseje, ráadásul tele van energiával. Mintha a kor sem fogna rajta… De hogy csinálja?

Az idei nyarat a férjével megpróbálták egy kissé lazábbra venni. Valamivel kevesebb fellépést vállaltak, mint általában, illetve a tánciskolájuk is szünetre ment, már ami a csoportos foglalkozásokat illeti. Persze még így is a hét majd’ minden napján dolgoztak, nem csoda, hogy alig várják, hogy októberben pár napra külföldre szökjenek pihenni.

Még többet dolgozik

Az persze óriási szerencse, hogy imádják a munkájukat. A tánciskolájuk szeptember elején újra kinyitotta a kapuit, rengetegen jelentkeztek. Vannak, akik tíz-húsz éve visszajárnak hozzájuk, de sok az új tag is, Andi alig győzi az adminisztrációt.

Ugye ezt is én csinálom. Reggel óta a gép előtt ülök, épp küldözgetem ki a leveleket, délután pedig tanítok. A napok korán indulnak, és későn érnek véget. Egyébként ez azóta van így, hogy a gyerekek felnőttek, és már magukról gondoskodnak. Amíg kisebbek voltak, korábban abbahagytam a tanítást, hiszen délután mentem értük, vittem őket különórákra, tanultam velük, megvacsoráztattam őket. A férjem pedig mindig is estig dolgozott. És hát most már én is… Csak hogy ne unatkozzak!

– neveti el magát Keleti Andrea. – Mások örömére, és persze a sajátoméra is, több magánórát vállalok.”

Napi három órát mozog

Arra a kérdésre, hogy bírja mindezt, rögtön rávágja, őt elképesztően feltölti a tánc, és az, hogy a tanítványaival lehet. De az is igaz, hogy a nap végére testileg igencsak el tud fáradni. „Nem tagadom, olykor már érzem a korom. És nem csak tánc közben… Például sokkal kevesebbszer ülök le a varrógép elé, mert fáj tőle a hátam – magyarázza. – Meg különben is észreveszem magamon az idő múlását… A tánc mellett influenszerkedem, vannak videós tartalmaim, és látom a felvételeken, hogy már nem vagyok mai csirke, ötvenhét elmúltam. Van, hogy tízszer vesszük fel ugyanazt, hogy ’ne látszódjon a néni’ – viccelődik saját magán. Közben pedig tényleg remekül néz ki, elképesztő formában van. A posztjai alatt lévő kommenteket olvasgatva ezzel a követői is maximálisan egyetértenek. – A tánc formában tart, ez kétségtelen. Napi minimum három órát mozgok.

Edzőterembe is járok, bár egyre ritkábban, manapság már sokkal jobban esik helyette a pilates vagy a gyógytorna. Meg úgy összességében megpróbálok odafigyelni magamra. Illetve nőből vagyok, szeretek fodrászhoz, kozmetikusokhoz járni. Amióta a gyerekek nagyobbak lettek, és nem rájuk költöm minden pénzem, hanem nekem is marad egy kevés, még többször megengedem magamnak ezt a luxust

– teszi hozzá mosolyogva.

Egy hónapig kórházban volt

Mint ahogy a mozgás, úgy a helyes táplálkozás is fontos a számára. Ügyel arra, hogy ne nagyon kússzanak fel rá a pluszkilók.

„Ötvenévesen egy kicsit elengedtem magam. Nagy lepleket vettem, hogy ez ne látszódjon. De hát én láttam! Elég volt belépnem reggelente a táncterembe, ami telis-tele van tükörrel… Szóval változtattam, és szerintem még pont időben. De ez nem csak a külsőről szólt. Én szeretek jól lenni – folytatja.

És hogy mi nagy változás még az életemben, ha már életmódról beszélünk? Az alvás. Ami különben is egy nehéz dolog egy változókorban lévő nőnek… Ráadásul én már vagy tizenöt éve rosszul aludtam. Folyamatosan zakatolt az agyam, valószínű, túl voltam terhelve. Aztán tavaly márciusban szörnyen beteg lettem, kórházba is kerültem.

Több mint egy hónapig tartott, és heteken át napi tizennyolc-húsz órákat aludtam, annyira le voltam gyengülve, és olyan magas lázam volt. Lássanak csodát, azóta jól alszom! Nem teljesen értem, ez miként lehetséges, de ha csak ennyi jó hozadéka volt ennek a betegségnek, megérte. A szakemberek nem győzik hangsúlyozni az alvás fontosságát, tehát könnyen előfordulhat, hogy ezzel én éveket nyertem magamnak.”