„Szép volt veled az élet, Fanny” – ez volt Faludy György, a költőfejedelem utolsó sora fiatal feleségéhez valamikor 2006 nyarán. Húsz éve már, hogy meghalt a szellemóriás. Faludy Fanny azóta alig hallatott magáról. Nem vonult ki a világból, csak éppen nyugalomra vágyva visszavonultan él.

Természetesen nincs olyan nap, hogy ne gondolna imádott Gyurkájára, minden idők egyik legjelentősebb magyar költőjére, akihez négy és fél év, váratlanul fellobbant szerelem, majd erős házassági kötelék fűzte. A minap egy dobozban keresgélve értékes levelek kerültek a kezébe azokból az időkből, amikor a költő sokévi száműzetéséből végleg hazatért, egy dossziéból pedig pár szavas üzenetek, versek, vallomások, papírra vetett érzelmi töredékek.

„Nála jobb embert azóta sem ismertem”

Micsoda szerelem volt! Egy faun utolsó nagy fellángolása, egy fiatal, a költészet labirintusában járó nő óriási feltűnést keltő, sokak által megkérdőjelezett, ennek ellenére mégis őszinte szerelme.

Első találkozásuk emléke máig kristálytiszta előtte. „Számomra ő volt a legnagyobb költő, neki vittem megmutatni válogatott verseimet. Kíváncsi voltam a véleményére. Sok mindenről beszélgettünk már az első alkalommal is. Olyan emelkedett lelkiállapotba kerültem, hogy voltak pillanatok, amikor nem is tudtam arra figyelni, amit mondott.

Ott ült előttem gyönyörűen hímzett fehér ingben, fekete nadrágban, és elemi hatással volt rám. Ott, helyben tudtam, hogy ez így nem érhet véget.

Ennek folytatása kell, hogy legyen. Amikor elköszöntem tőle, azt mondta, majd jelentkezik. ’Én nem felejtek el semmit’, mondta. Kint, az utcán leültem egy padra, és felhívtam a legjobb barátomat. ’Azt hiszem, beleszerettem Faludyba’, közöltem vele. Ennek huszonöt éve. Ez az érzés azóta sem múlt el bennem. Már bátrabban beszélek róla. Enyhült a szívemben a fájdalom, amit az elvesztése okozott. Húsz év után már jobban össze tudom rakni a dolgokat.

Amikor együtt voltunk, nem tudatosítottam, hogy addigi életem legszebb éveit töltöm Gyurkával. Erre később döbbentem rá.

A hozzá írt szerelmes versek mellett a pár soros levélkék is nagyon kedvesek Fanny szívének. Az egyik így szól: „Olyan szépen aludtál! Féltem, hogy felkeltelek, ha visszamászom. Gyuri.”

„Végtelenül kedves ember volt. Nála jobbat előtte sem és azóta sem ismertem. Nagyon szeretett és féltett, hogy mi lesz velem, ha ő már nem tud megvédeni, nem tud rám vigyázni. Kicsit apáskodott is felettem.

Mint egy királynőt, úgy kényeztetett.

„Még látni akarta a piramisokat”

Az emigrációból való hazatérése után Faludy György szegény költőként élte itthoni életét. Semmiféle különleges bánásmódban nem részesült. Úgy kezelték őt, mint bármelyik kanadai magyar vagy magyar állampolgárt.

„Nem is vált gazdag emberré. Ezt azért hangsúlyozom, mert a leggazdagabb magyarok listáján szereplő idős férfiak és fiatal feleségek között sok esetben párhuzamot vontak velünk. Feleslegesen tették. A helyzetünk merőben más volt.”

Első közös fészkük a Szent István körúton, a Margit híd pesti oldalánál volt, ahonnan egy idő után el kellett költözniük, és még a lakásból nyíló Faludy Múzeumot is elvették tőlük. Fennmaradt egy idevágó üzenet is: „Szívem, a könyveimet rendezem a múzeumban.”

Hozzá a magyarázat: „Ezt azért írta, nehogy megijedjek, hogy elment otthonról, és nem tudom, hol keressem. Jelezte, hogy ott van a lakásunkból nyíló, két helyiségből álló könyvtárban. Rengeteg könyve volt. Sokat ott hagytunk, amikor elköltöztünk. Azután több helyen laktunk, de Gyurka ebből sok mindent nem érzett meg. Neki nem kellett pakolgatnia, ő egyik helyről ment a másikra, a környezetváltozást pedig kimondottan élvezte. A halála előtt három évvel Amerikában, egy évvel előtte pedig Egyiptomban jártunk, mert még látni akarta a piramisokat.”

„Borítékban őrzöm a hajtincsét”

Bár a tárgyak nem játszanak igazán fontos szerepet Faludy Fanny életében, pár személyes dolgot megőrzött a férjétől. Például egy feng shui csengőt, amelyet szélharangnak is neveznek. Ha megmozdul a levegő, szép, csilingelő hangot ad ki.

„Gyurka ezt mindenhova vitte magával. Nem tudott megválni tőle. Nem az ajtó fölé, hanem az ágya mellé akasztottuk fel. A dolgozószobájában is volt ágya. Ha hajnalig írt, ott feküdt le aludni. Én is megszerettem ezt a szélharangot, ezért megőriztem. De eltettem egy hajtincsét is borítékban. Azt sem adom oda senkinek.”

Egykori írógépét is megtartotta Faludy Fanny. Van egy ehhez kapcsolódó levélke is, amely a költő kifinomult humorát jelzi.

„Időközben kiderült, hogy az írógépszakértők más pályát választottak az utóbbi időben, és senki sem hajlandó a gépemet rendbe hozni.”

Fanny ma is jól szórakozik ezen az észrevételen, azért is tartja nagy becsben e sorokat.

„A ropogós ing hozzátartozott”

Faludy György habzsolta az életet. Mindent elfogadott, amit az kínált neki. Egyetlen fia, Andris írta, hogy minden körülmények között jól érezte magát.

Igen, még a legembertelenebb helyzetben is megteremtette magában azt a lelkiállapotot, amiből ki tudott facsarni magának egy szikrányi örömöt. A recski munkatáborban például azzal, hogy papír és ceruza híján fejben írta a verseit.

Faludy György nem csak az életszeretetéről, az eleganciájáról is híres volt. „Nagyon adott a megjelenésére. Ha előadása volt, az olvasóival találkozott, vagy vacsorára mentünk, közvetlenül az indulás előtt kellett kivasalnom a frissen mosott ingét. Az nem volt elég, hogy vasaltan lógott a szekrényben. Dobbantott egyet a jobb lábával, s azt mondta, ’szeretném, ha most vasalnád ki.’ A hófehér, ropogós ing hozzátartozott az egyéniségéhez.”

De volt egy furcsa szokása is. Nem hordott zoknit. Még szélben, esőben, télvíz idején sem. Csupasz lábra vette fel a cipőjét.

„Tudtam erről a szokásáról. Elfogadtam. De az ismerősei körében és a családomban is voltak páran, akik ezt rettenetesen szégyellték. Sokan azt gondolták, hogy nem törődöm vele. Bementünk egy étterembe, és a csupasz lábfejére tapadtak a tekintetek. Kevesen tudták, hogy nem kisebb világnagyság, mint maga Einstein ajánlotta neki, hogy ez jót fog tenni a vérkeringésének. Hogy nem szorítja el a zokni szára az ereket a bokájánál.

Anyukámat az is zavarta, hogy Gyurka szívesen hordta azokat a nadrágjait, amelyeknek a szára a kelleténél rövidebb volt. Hiába vettünk neki hosszabb szárúakat, a régieket is előszeretettel hordta.

„A haláláig ép volt szellemileg”

Az egyik levél írója szerint Faludy­ György az istenek kedvence volt. Semmi sem állt távol tőle, ami emberi. Élete vége felé ezért is fogadta el a Penthouse magazin felkérését egy rendhagyó fotózásra.

Szép, esztétikus képek születtek. Faludy ingben, nadrágban, mezítláb, Fanny mezítelen testtel látható a felvételeken. Természetesen nagy port kavart a sorozat.

„Gyurka egyetlen percig sem töprengett azon, hogy elfogadja-e a lap felkérését. Azonnal rábólintott. Azt mondta, ’menjünk, édes, én szeretném.’ Látszik is a képeken, hogy mennyire élvezte a fotózást.”

Időközönként felbukkan egy mindenáron figyelemre vágyó, írástudó személy, aki sajnálta Gyurkát, hogy ilyen helyzetbe hozták. Egy szép, fiatal, életerős nő mellett kellett pózolnia, írja, az ő öreg és ernyedt testével.

„Erre szoktam én azt mondani, miért akarod lefesteni Faludyt, ha nem ismered a szellemét. Gyurka annyira élvezte a fotózás minden percét, hogy egész idő alatt egyszerűen nem lehetett letörölni arcáról a kamaszos vigyort.”

Még egy levélke a dobozból, amelyet nem sokkal a halála előtt vetett papírra a költő: „Szép volt veled az élet.”

Már nem volt annyira jól, amikor ezt írta Fannynak, de még nem is volt annyira beteg. „A haláláig teljesen rendben volt szellemileg. Combnyaktörése után jelentkeztek a betegségek, és akkor már sok mindenhez nem volt kedve. Most is látom őt magam előtt, ahogy tolószékben ül a friss levegőn, és a gyönyörű haját fújja a szél.”

Fájdalmas emlék az utolsó együtt töltött napjuk. „Ott voltam mellette, amikor megcsörrent a telefonom. Fel kellett vennem. Addig apukám fogta Gyurka kezét. Kiszaladtam a szobából, de mire visszamentem, apukám jelezte, hogy Gyurka meghalt. Együtt lefürdettük, és gyönyörű ruhát adtunk rá. Akkor már fel voltunk készülve mindenre. Nyitva volt még a szeme, de a tekintete már homályos volt.”

Így ment el az istenek kedvence. Fanny pedig ma is boldog, hogy a sors összehozta vele. Sok minden történt vele az elmúlt húsz éve alatt, de mint mondja, nincs olyan nap, hogy ne érezné imádott Gyurkája hiányát.