Növényi Norbert fia jól ráijesztett mindenkire: „Sokaknál úgy jött le, mintha én már az utolsókat rúgnám”
A jó és a rossz gyakran jár kézen fogva – sajnos így járt az olimpiai bajnok birkózó is. Nemrégiben irodalmi munkássága elismeréseként, költeményeiért Krúdy Gyula-díjat kapott, nem sokkal később azonban hirtelen rosszul lett, és mentő vitte kórházba.
Az olimpia bajnok évek óta magas vérnyomással küzd, amelyre régóta gyógyszert szed. Miután váratlanul a köszvény is kínozni kezdte, az egyik családtagja egy orvos által rendelt és bevált gyógyszert küldött számára, mondván, két nap alatt nyomtalanul elmúlik majd a betegsége. Növényi Norbert reggel, ébredés után be is vette, és hogy mi lett ennek a következménye, arról már ő mesél. „Hülye fejemmel nem gondolkodtam, nem konzultáltam az orvosommal.
A két gyógyszer ütötte egymást, és az új úgy levitte a vérnyomásomat, hogy egyik pillanatról a másikra lefordultam a székről.
Hordágyon vittek ki
Pontosabban a vérnyomása hirtelen 80/40-re zuhant. Szerencsére éppen akkor ért haza a párja, aki azonnal orvost akart hívni hozzá, Norbert azonban ezt nem engedte. „Ekkor Kriszti szólt a lányomnak, ő hívta ki a mentőt. Bevittek a váci kórházba, CT-t, EKG-t csináltak, vért vettek, kaptam infúziót, és hamarosan jobban lettem. Most legalább egy kicsit beleláttam az egészségügy útvesztőibe. Annyit mondhatok, hogy a mentő gyorsan odaért, a mentősök kedvesek voltak. Hordágyra tettek, úgy vittek ki a házból, majd betettek a mentőbe. Közben folyamatosan mondogatták, nyugodjak meg, ne mozogjak.
A kórházban a doktor úr felismert, ami nagyon jólesett. A nővérek mosolyogva mondták, hogy ahhoz képest, milyen korban vagyok – jövőre leszek hetven –, milyen jól tartom még magam.
Sokan aggódtak érte
A rosszullétének és kórházba kerülésének nagy visszhangja volt, sokan írtak neki aggódva, illetve kívántak neki mielőbbi gyógyulást. Ezt a nagy érdeklődést a fia közösségi médiára kitett és félreérthető bejegyzése okozta. „A lányom beszélt a fiammal, mondta neki, hogy ’apa bent volt a kórházban’, mire a fiam kiírta a közösségi oldalára, viccesen hozzátéve:
’Jó lenne, ha az apám még láthatná, hogyan nyerem meg a világbajnoki övet.’
Ez sokaknál úgy jött le, mintha én már az utolsókat rúgnám. Utólag nem is bánom, hogy így történt, mert ezek az együttérző üzenetek néhány órára feledtették velem, amit igazán soha nem fogok elfelejteni.
Azt, hogy évekkel ezelőtt igaztalanul megvádoltak áfacsalással, besározták a nevem, kisemmiztek, meghurcoltak. Voltak, akik azt üzenték, nem haragszanak rám, csak rosszkor voltam rossz helyen. Hogy valaki úgy akart a hátamra mászni, hogy közben eltaposott engem. Gyakran eszembe jutott és jut ma is a világhírű író, Anatole France egyik mondata: ’A tehetségben van valami kihívás, amit a megátalkodott gyűlölet és a mélyreható rágalom büntet.’ Ez is végigkíséri sajnos az egész életem.”
Családjából merít erőt
A küzdelem, a fegyelem és a kitartás Norbi egész életére jellemző volt, ugyanez a belső erő segítette át azokon az éveken is, amikor már nem a szőnyegen vagy a ringben kellett megküzdenem az ellenfeleivel, és ugyanez az erő segítette a betegségében is. „Nagyon sok irigységgel, rosszindulattal, gonoszsággal találkoztam az elmúlt években. Azzal, hogy az értékek egyre jobban leértékelődtek, és az egész társadalom, az ország veszített az értékéből. Szerintem ez óriási probléma.
Remélem, hogy ez a kormányváltással megváltozik. Rombolni gyorsan lehet, az értékek újjáépítése azonban évtizedek munkája.
Nekem egy dolog ad erőt és reményt ebben a helyzetben: a családom. A párom, a gyerekeim, az unokáim. Nagyszerű, tehetséges, intelligens emberek, tele érzelmekkel. Amikor ránézek a páromra, amellett, hogy csodálatos nő, nemcsak ezt látom benne, hanem a biztonságot, a szeretetet és a megbízhatóságot is. Hálás vagyok neki, hogy a nehéz években is kitartott mellettem.”