Élete egyik, ha nem legaktívabb időszakát éli. Miközben figyel arra, hogy az idei nyarat minél jobban megédesítse kamasz fia számára, közben már arra is van receptje, hogyan töltekezzen ő maga is külön programokkal.

A kamera előtt örökké vidám műsorvezető saját magánéletével nem szokott kérkedni. Nincs szerényebb édesanya Dombovári Vandánál, ám aki ismeri, tudja, hogy fiára, Gergőre mindennél büszkébb. Csodálatos kamasz fiúvá érett, és egy perc alatt levesz mindenkit a lábáról a vidám természetével. Anya és fia még mindig rengeteg időt tudnak együtt tölteni, de hamarosan eljön annak is az ideje, amikor a közös programok nagy részét Gergő számára a barátokkal szerzett élmények jelentik.

„Már most is jár biciklizni, strandra a barátaival, ezért még inkább kihasználom a közös időt! Így teszünk, amióta csak megszületett, gyűjtjük a változatos élményeket, de ebbe a nyárba most tényleg beleadok mindent.

Hiszen a fiam 13 éves, meglehet, ez az utolsó olyan nyarunk, amikor még velem szeretne nyaralni. És mintha a csillagok is minket segítenének, legutóbb egy vadvízi evezős túrára is eljutottunk Ausztriába. Nem volt veszélytelen vállalkozás, de végül életünk kalandja lett.

Még szerencse, hogy spontán dolgokban jó vagyok, mert csak az utolsó pillanatban lett két szabad hely számunkra, amit azonnal égi jelnek vettem. Első nap raftingoltunk, második nap egy 40 km-es biciklitúrán vettünk részt hegyen-völgyön át, a harmadik nap 1500 méter magasra túráztunk javarészt esőben, hogy egy barlangot is felfedezzünk – meséli, és elárulja, a jól sikerült nyári szünet megszervezéséhez Gergő apukájának is köze van.

– Az egyik legjobb barátom tudott maradni, és szerintem remekül meg tudtuk szervezni a fiunk nyarát. Gergő most épp apa-fia vakáción van, és még készülünk egy kicsit barátokkal együtt is a Balatonra.”

Teljes életmódváltás

Ez a nyár is bizonyítja, az, hogy az ötvenes évei elején sportolni kezdett, teljesen megváltoztatta az életét. Rövid időn belül már komoly úszósikereket tudhat a magáénak.

„Teljes paradigmaváltásban vagyok. Nem is értem, miért vártam erre közel ötven évet. Úgy látszik, idős koromra jött meg az eszem

– nevet, és elmeséli, régi álma vált valóra azzal, hogy mint a profi úszók, rajtkőről ugorjon egy versenymedencébe.

Nemrég készített Vanda egy Bakancslistát, amelyen a „dobogó tetején” egy éremmel járó sportteljesítmény állt, ám ennek, amatőrről lévén szó, kevés esélye volt, ezért még magán is nevetett a vakmerő nevezés után. „Persze az életembe későn jött ’úszókarrierem’ elején még az olyan egyszerű szabályokkal sem voltam tisztában, hogy például egy vagy két kézzel kell a medence falát megérinteni egy szabályos fordulásnál. És lám, mostanra a gyulai úszóklub a tagjává fogadott. Különösen nagy büszkeség ez számomra, ahogy az is, hogy a 21. Tótkomlósi Nemzetközi Szenior Úszóversenyen már én is indulhattam, és egyéniben két bronz-, csapatban, váltóban egy aranyérmet szereztünk. Egy országos úszóversenyen pedig a családom teljes odaadással drukkolt értem, még az anyukám is hitt bennem, az amatőrben!

De azt hiszem, talán a nagyfiam előtt járok a legjobb példával azzal, hogy hetente háromszor már én is eljárok edzeni, és végre komolyan veszem a magamnak tett ígéretet, hogy mostantól jobban odafigyelek magamra, leginkább miatta, hisz jó karban lévő nagymamaként szeretném ’karbantartani’ majd a csodás leendő unokáimat!

Gergő már azt fontolgatja, megajándékoz a zsebpénzéből egy telefonnal, mert állítása szerint jobb minőségű képeket is tudnék készíteni életem nagy pillanatairól. Igazi férfi, de azért megbeszéltük, hogy még jó ideig én szeretnék gondoskodni róla.”

40 éves barátság

Vanda elárulta, a barátok is újra és egyre fontosabb szerephez jutnak az életében.

Restellem bevallani, hogy a szabadidőmben sokáig szinte kizárólag a háztartásnak éltem. Azután egymást érték a veszteségek körülöttem...

Egykorú barátok, kollegák, a csodás Scherer Petya és Szolnoki Peti halála is arra döbbentett rá, hogy oly rövid ez az életnek nevezett ’játszótér’, hogy ideje a mának élnem, és semmit nem halasztgatni, mert: ’Ami késik, múlik...’ Továbbra is imádok gondoskodni a szeretteimről, mindennap főzök például, de már a ’választott családommal’, vagyis a barátokkal is igyekszem többet lenni. Épp most beszéltük meg a barátnőmmel, Évivel, hogy tíz év könyörgés után idén talán tényleg meglátogatom Angliában. Negyvenéves barátság a miénk, együtt jártunk óvodába, majd a szentesi gimibe, és még az egyetem alatt is lakótársak voltunk. Azután ő férjhez ment egy brit festőművészhez, és amikor minden évben hazajönnek Gyulára, mindig megfogadom, legközelebb mi megyünk Angliába.”