Ha valaki, hát a színésznő tudja, mivel jár a reflektorfény. De vajon mit szólt, amikor kiderült, gyermekei is olyan hivatást választanak, amivel egy csapásra a figyelem középpontjába kerülnek?

Bánsági Ildikó és Hernádi Judit voltak a Háttér Story podcast legutóbbi adásának vendégei. Számtalan izgalmas téma mellett arról is szó esett, hogy mindkét színésznő gyermekei reflektorfénybe kerültek, és mennyire féltették őket édesanyaként.

Egy dologhoz ragaszkodott

Bánsági Ildikó lánya, Gáspár Kata ma már saját jogán elismert színésznő, testvére, Gáspár Gergő pedig kiváló zenész lett. De vajon milyen szemmel nézte az édesanya, hogy lánya is színpadi, illetve filmes karrierre vágyik?

Én egyáltalán nem szóltam volna a döntéseibe. Csak egyhez ragaszkodtam. Hívták viszonylag korán tévéfilmekbe – ami nem csoda, két színész szülő gyermekeként –, és azt nem engedtem…

– magyarázta az adásban a színésznő.

„Azt mondtam, hogyha ’a saját könnyeidet sírod el, és a saját nevetésedet hallom, akkor menjél, akkor csináld.’ Aztán ez így is történt. Ma már nem tudom, mit mondanék – ismerte el Bánsági, aki Gáspár Sándor felesége volt. – De közösen műsorokba sem mentünk, ma már nem tudom, miért. Valamiért nem. Sokan voltak, akik elvállaltak olyan felkéréseket, mint például az Előttem az utódom vagy hasonlók, de mi nem.”

„Mikor, ha nem most?”

Régebben azért többször találkozhattak az olvasók a magazinok címlapjain Ildikóval és Katával, aztán egy időre ezek a közös szereplések elmaradtak. „Az én lányom először nagyon örült, amikor volt anya-lánya fotózás, mindig jópofa képek is készültek rólunk, mentünk ide-oda. Aztán egyszer csak azt mondta:

’Nem, anya, én nem akarok többé anya kicsi lánya lenni… Én már a Gáspár Kata vagyok.’ Megértettem.

Ha jött egy ilyen közös megkeresés, akkor mindig meg is mondtam, hogy ’gyerekek, a lányom most ezt nem szeretné.’ Aztán nemrég megint szerepeltünk együtt, és mondtam is: ’Te kislányom, most akkor ezt hogyan?’ Erre meg azt felelte: ’Hát, anyám, mikor, ha nem most?’”

„Folytak a könnyeim”

Édesanyaként persze az volt a legfontosabb Bánságinak, hogy megbizonyosodjon róla: gyermekei tehetségesek, jó utat választottak, és hosszú távon is boldogok lehetnek a döntésükkel. „Úgy izgultam, amikor először láttam a lányomat! Az Apám beájulna című filmben szerepelt. Ott ült mellettem, és figyelt nagyon. Én meg annyira meg voltam hatódva, hogy nem tudtam megszólalni. Csak arra emlékszem, hogy ezért ő meg azt hitte, hogy nem tetszik nekem, biztos azért nem szólok semmit. Vagy amikor a Kötélen a Niagara fölött című darabban játszott. Akkor sem tudtam megszólalni, csak folytak a könnyeim, és azt mondtam magamban: ’Igen, igen, ez rendben van, ez rendben van.’

Ugyanígy volt a fiammal is, ő a Péterfy Bori & Love Band dobosa. Amikor lementem Kaposvárra, és láttam, hogy ő volt a zenekar karmestere, én úgy jöttem haza éjjel, hogy egyik kezemben volt egy szendvics, mellettem egy kóla, és folytak a könnyeim. Boldogan mondtam magamnak: ’Rendben van, hát ez rendben van.’ Ez annyira jó érzés volt.”