Kádár L. Gellért másfél évvel a Hunyadi hazai bemutatója után továbbra is e nagyszabású történelmi eposszal járja a világot. Sanghaji élményiről mesélt.

Régi vágya volt világot látni, de Kínát túl távoli célnak gondolta. „Mindig is arra vágytam, hogy utazhassak – mondja a híres törökverő alakítója, aki hamarosan Dobó Kata új filmjében bizonyítja tehetségét. – Vagy az anyagiak miatt nem sikerült egy ideig, vagy nem volt hozzá elég bátorságom. Aztán megkaptam a jogosítványomat, és elkezdtem ’kicsiben’... Európában jöttem-mentem autóval.”

Premierlázban

Sejteni lehetett, hogy a széria hódító útra fog indulni. Csak Kádár L. Gellért azt nem tudta, hogy általa ő is sok helyre eljut majd – pedig így lett, minden premieren megjelenhetett. „Már a bemutató előtt mehettünk Cannes-ba, aztán eljutottunk Kanadába, az Egyesült Államokba, Európa több országába és most Kínába. Szerencsésnek tarthatja magát az ember, ha lehetősége nyílik utazni. Rengeteget lát, sok mindent megtapasztal. Los Angelesben például érdekes volt felmérni, milyen az, amikor ennyiféle bőrszínű ember él egymás mellett, más-más társadalmi rétegeket képviselve.

Itthon be vagyunk szűkülve a mi kis világunkba, szuverenitásunkba. Sokszor úgy gondoljuk, azt bárki el akarja venni tőlünk. Pedig nincs így.

Bárhol járok is, figyelem az embereket, tanulok tőlük, és amit lehet, később átfordítom a színészetembe.”

A kínaiak arcát például eleinte kifejezéstelennek látta. Úgy gondolta, nehéz leszűrni, mire gondolhatnak, adott pillanatban mi járhat a fejükben. „Minden arc egyformának tűnt, de aztán rájöttem, ők másképpen fejezik ki az érzelmeiket. A Hunyadit a történelmi háttér ismerete nélkül is élvezni lehet, és ezt a kínaiak meg is tették.”

Micsoda szerzet!

190 centis magasságával ugyan kiemelkedett a tömegből, de mint mondja, mégsem ezzel hívta fel magára a figyelmet, hanem a szakállával. A kínai férfiak közül ugyanis kevesen viselnek arcszőrzetet. „Az első két napon csak találgatni tudtam, mit néznek rajtam. Vicces volt. Aztán egy szupermarketben világossá vált számomra.

Egy kislány arcáról sikerült leolvasnom, hogy bizonyára soha az életében nem látott még szakállas fehér embert.

Megállt előttem, és szó szerint leesett az álla. Furcsa volt a helyzet.”

Szó szerint kitűnt a tömegből

Hiába mondta, hogy magyar, a kínaiak nem tudták, hol van az országunk. „A térképen mutogattam nekik, hogy tessék, itt van Hungary… De nem csak a miénket, más európai országot sem ismertek. Fel kellett világosítanom őket, hogy ez itt Olaszország, ez Németország...”

Házasságpiacon járt

A legerősebb élménye az úgynevezett házasságpiac volt, ami egyedülálló a világon. „Szombatonként a szülők ott keresnek párt a gyerekeiknek. A helybeliektől megtudtam, ez nem egy ősi tradíció, a kilencvenes években indult a jelenség. A szülők adatlapot tartanak a kezükben, amelyről leolvasható egyedülálló, felnőtt gyerekük életkora, magassága, végzettsége, jövedelme, de még az is, milyen lakása van, és milyen társat keresnek neki.

Elsőre megdöbbentő a jelenség, ám tekinthetünk rá úgy is, mint egy gesztusra a szülők részéről, akik mindenre képesek gyerekük boldogulásáért.

Ami viszont a legnagyobb meglepetéssel szolgált számára, hogy Sanghaj tele van felhőkarcolóval. „De még ezzel sem nőtt a szívemhez.”

Jó neki Horvátország

A hosszú repülőutaknak pedig továbbra sem híve. „Erre nem lehet felkészülni. Kimerítő egy-egy ilyen út. Sanghaj 11 óra, és 6 óra az időeltolódás. A jetlag a legszörnyűbb. Az első három napon nem is tudtam rendesen aludni. Egész éjszaka fent voltam, és csak reggel nyolc felé hunytam le a szememet. Az étkezés nem okozott gondot. Mindenevő vagyok. Fáradtan sok mindent megkóstolok. Különben sem ijedek meg az újdonságoktól. Így volt ez Kínában is. Ki is készült kicsit a gyomrom.

Alig vártam, hogy itthon ehessek végre egy jó kis csülkös bablevest.

Kedvenc Hunyadink egyelőre nem is vágyik vissza. „De ha újra megtalál a lehetőség, az ország északi részébe mennék, a hegyek közé. Sanghajban, úgy éreztem, azért fejlődik olyan gyors ütemben a technológia, mert még több ingerre várnak.”

És hogy hova utazik legközelebb? „Vágyom a tengerhez, de csak itt, Horvátországban. Távol mindentől, csak úszni, napozni, töltődni szeretnék.

De egy olyan helyen, ahol nyugalom vesz körül, és nem kell Hunyadinak lennem.