A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra a 83 éves korában, hosszan tartó súlyos betegség következtében elhunyt színészt, Szilágyi Tibort.

Megtelt csütörtök délután a Farkasréti temető, rengetegen kísérték utolsó útjára Szilágyi Tibort. A búcsúztatón felcsendült Frank Sinatra My Way, valamint Leonard Cohen Hallelujah című dala is. A színházi szakmából Rudolf Péter búcsúzott Szilágyi Tibortól. Beszédét egy Weöres Sándor-verssel zárta. A temetés végén Zorán Kell ott fenn egy ország című dalát játszották le, majd örök nyugalomra helyezték a 83 éves korában elhunyt színészt.

13 évesen találkozott az édesapjával

A népszerű színművész, rendező, színházigazgató, Szilágyi Tibor 1942-ben született ügyvéd édesanya és építész édesapa gyerekeként. Fiatalkora nem volt könnyű, szülei nagyon hamar elváltak, édesapját csak 13 évesen látta legközelebb. A Gellért fürdőben, a medence szélén várta őt egy negyvenes férfi, aki megölelte… – írta az ujsagmuzeum.hu.

Pár évvel később újra elvesztette őt, ugyanis az 1956-os forradalom után az édesapja új párjával Kanadába költözött. A színész már harmadéves főiskolás volt, amikor újra láthatta a férfit, amikor meghívta őt Torontóba.

Talán ő maga is elgondolkodott a külföldi életen, de a színjátszás volt az álma itthon, magyar színpadon. Tehetsége ellenére elsőre nem vették fel a Színművészetire, pedig már néhány fontosabb szerepen is túl volt.

A megélhetés miatt segédmunkásnak jelentkezett egy gyárba, ahol kezdetben az udvart söprögette, rakodott, majd raktárvezető lett. Közben pedig verseket, prózát tanult a második, sikeres főiskolai felvételig.

Több mint kétszáz színdarab

Szilágyi Tibor 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd vidéki színházakhoz szerződött, először Kecskemétre, majd Veszprémbe. 1969-től játszott Budapesten, a Thália, a József Attila, a Nemzeti és a Vígszínházban, és egy ideig az Új Színház társulatához is tartozott.

Innen a soproni Petőfi Színházhoz került, ahol nem csak játszott, rendezett is, és ő lett a színház a művészeti igazgatója. Egyszer azt nyilatkozta, az ő korosztályuk valósággal szerelmes volt a színjátszásba, a színházba. Nem munkahely volt az, legyen szó a Madáchról, a Nemzetiről, a Vígről, valamelyik vidéki társulatról, sokkal inkább a második család.

Együtt lenni nap mint nap a próbákon, a büfében, várni a premiert, a sajátot és a kollégáét. Különleges, semmihez sem hasonlítható életforma.

A pályán töltött hatvan évben több mint kétszáz színdarabban, megszámlálhatatlan tévéjátékban és filmben játszott. Szilágyi Tibor jellegzetes orgánumával, férfias jelenlétével, mindenkit elvarázsolt a színpadon, Shakespeare, Molière, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond vagy akár Örkény István darabjaiban.

35 év házasság

Nem csak a színészethez és a színpadhoz volt hű, a feleségéhez is. Dr. Sátori Anna ügyvéddel 35 éven át voltak házasok. Közös gyerekük ugyan nem született, de Anna első házasságából való lányát – aki egy unokával is megajándékozta – 6 éves kora óta nevelte, és a sajátjaként szerette.

„Amikor Annával összekerültünk, a barátaink megcsináltatták a horoszkópunkat. Kiderült, tükörhoroszkópunk van, ami azt jelenti, szinte mindenben egyezünk, azonosak vagyunk. Persze mi nem a horoszkóp alapján szerettünk egymásba, és élünk együtt 34 éve, ugye ez nem semmi, ez nem két hét! Nem emlékszem rá, hogy valaha is veszekedtünk volna, fölemeltük volna a hangunkat” – mesélte egykor Szilágyi Tibor a Meglepetésnek.

Itt, ott fájt már, de élvezte az életet

A színész akkor azt is elmesélte, hogy jól érzi magát, bár őszintén bevallotta, hogy őt is meglátogatták a korra jellemző itt fáj, ott fáj tünetek. „Voltak porckorongműtéteim, de azt szoktam mondani, ennél rosszabb soha ne legyen. Isten segítségével idén betöltöm a 83. évem, ma már lassabban élek, kevesebbet dolgozom, viszont annál szorgalmasabban írom életem naplóját” – nyilatkozta a 2025 áprilisában Szilágyi Tibor.

Akkor már pár éve nem játszott színházban, ugyan nem csinált nagy ügyet a betegségéből, sőt kifejezetten derűsen viselte azt, de egyre kevesebbet láthatták a nézők.

Kisebb fellépéseket, szinkronszerepeket és reklámfilmeket elvállalt, de egy nagy, esti előadás és a próbafolyamatok már megterhelőek voltak számára.

Mivel hangját szinte minden nap hallottuk a tévében, filmjeit folyamatosan újra és újra játszották, sokaknak úgy tűnt, a mai napig játszik, dolgozik és jó egészségnek örvend.

Nem kereste a felhajtást, élete utolsó hónapjaiban is csak annak örült, hogy ennyit játszhatott. Ismerősi köréből úgy tudjuk, kórházi ágyáról is fel akart állni, ugyanis úgy hitte, dolga van még a szinkronban, várják vissza dolgozni.

És ez nyilván így is volt, nem csak ő hitte… Ezért is ért mindannyiunkat villámcsapásként a hír, hogy hosszan tartó betegség után elhunyt.