„Vágom a centit!” – olvasható szinte minden bejegyzésében. És ha minden jól alakul, akkor július elején végre lekerül róla a gipsz, és visszakapja az életét.

A népszerű műsorvezető még ­március végén, a ­húsvéti nagytakarítás közben sérült meg. Elég volt egy rossz mozdulat, és megtörtént a baj: lezuhant a létráról. Azóta szinte mindennap jelentést ad az állapotáról. Értetően egyre nehezebben bírja a semmittevést és a kiszolgáltatottságot.

Gyógyító önirónia

De a gyógyulás lassú folyamat. Szily Nórának muszáj türelmesnek lennie, ami két és fél hónap bezártság után biztosan nem könnyű feladat. „Húsvéti nagytakarítás, ágaskodás a szobalétráról, aztán egy megbillenés és padló, igazán szó szerint. Felállni sem tudtam – csak iszonyú fájdalmat éreztem a bal lábamban.

A fiam rohant hozzám, de ő sem tudott összeszedni. Mentő és sürgősségi lett a vége, és éjszaka kétórás műtét.

A sípcsontom térd felőli vége törött – fémlemez, csavarok és járásképtelenség (csak járókeret vagy mankó) 8 héten át…” – írta elsők között a közösségi oldalára, és azóta rendszeresen posztol.

Noha komoly fájdalmai voltak, és máig gyakran törnek rá sírórohamok, nem beszélve arról, mennyire egyedül érzi magát, mégis igyekszik humorral kezelni a kálváriáját, és nevetni bizonyos szituációkon vagy esetleg saját magán.

Hol nevet, hol sír

Még vicces videókat is készít, amelyekben megmutatja, hogyan telnek a napjaik kettesben Nonóval, az egyik kutyusával a három közül. A másik kettőt – a saját biztonsága érdekében, nehogy fellökjék botorkálás közben – kutyapanzióba adta, ami külön megviselte. De Nonó maradt, és hát ő éppen annyira utálja a járókeretet, mint maga a tévés. Rendszerint meg is ugatja. „Még mindig utálod? – kérdezi a videóban a házi kedvencétől. – Én is utálom! Ez van… Dobjuk el? De akkor hogyan fogok közlekedni?” – majd kérte, engedje, hadd bolyongjon tovább a lakásban.

Mint írta, talán ez az egyik legnehezebb mostanában, hogy be van zárva, és az udvarnál tovább nem mehet, és oda is csak hogy üldögéljen egy székben. Így érthetően vannak szomorú bejelentkezései is, a könnyeit, az elkeseredettségét sem tagadja el. „Bocsánat, a ma ’esti-gondolat-mese’ pityergős, és belőlem fakad, szakad. Kedvesek, nem tudom szavakba foglalni a köszönetet, amit érzek! A támogatásotokért, Kyrusom és Pedrovics herceg napjaiért a Kutyagondnoknál, ahol immár majd’ 80 napja vannak, és jól vannak – de nem velem és ­Nonóval.

Tudjátok, az egyik legnehezebb az állapotomban elfogadni azt, hogy nem tudok mindent megoldani, hogy alig keresek, így az esendőséget, a kiszolgáltatottságot és a tehetetlenséget

– sorolta, hozzátéve, hogy minden segítségért, kedves üzenetért végtelenül hálás.

Követői tartják benne a lelket

Szeretetet, támogatást szerencsére kap bőven! Rengetegen írnak neki, és mielőbbi gyógyulást kívánnak, tehát az ilyesfajta írásterápia, amibe belekezdett, működik. Például azon posztja alá, amiben azt írja, hogy a napi injekciótól, amit önmagának szúr be, már úgy néz ki a hasa, mint egy festőpaletta, és hogy már ezt is szörnyen unja, különösen sokan reagáltak.

„Biztos, hogy nagyon nehéz, de azért év végén, ha lenne olyan díj, hogy idén ki volt magával a legtürelmesebb, én biztos neked adnám. Én ezt nem bírnám így elviselni. Mindennap csodállak, Nóri, kitartást! Tudod, van jó pár tetoválásom, de az egyiket neked ajánlom, ami a bal csuklómon van, és egy szó, még pedig az, hogy ’elmúlik’. Erre gondolj! És ezt kívánom neked!” – írta az egyik kedves követője. És már tényleg nincs sok hátra addig, hogy lekerüljön róla a gipsz, és elkezdődjön a rehabilitáció, amikor is Nóra három hónap után végre újra lábra fog tudni állni, és visszakapja a másik két kedvencét, akikkel teljes az élete.