Előfordul, hogy a tervek kártyavárként dőlnek össze. Van, aki emiatt ideges lesz, de a műsorvezetőt és szerelmét nem ilyen fából faragták.

Pedig Joshi Bharat és Kiss Virág már mindent elterveztek. Ideálisnak tűnt, hogy kapcsolatuk harmadik évfordulóján ellátogatnak Indiába, ahol Virág nemcsak megismeri szerelme gyökereit, de indiai hagyományok szerint egybe is kelnek. Nem így alakult.

Ha a dolgok változnak, az ember csak annyit tehet, hogy szélirányba fordítja a vitorlákat, és hagyja sodortatni magát az árral – tartja a mondás. Virág és Joshi így is tettek. Igaz, idehaza attól még megszervezhették volna az esküvőjüket, ők ezúttal másképp döntöttek.

Sajnos éppen abban az időben, amikor a repülőjegyeinket foglalni kellett volna, bizonytalanná vált a kerozinhelyzet.

Hosszú repülőutat nem mertünk tervezni, nem szerettünk volna kockáztatni, így gyorsan döntenünk kellett. Elhalasztottuk az esküvőt, pontosabban jövő tavaszig eltoltuk. Először mindenképpen Indiá­ban is szeretnénk összeházasodni” – meséli Joshi, akik egy ideje igazából már férjnek és feleségnek hívják egymást.

Persze a vőlegény nem egyedül, hanem menyasszonya teljes beleegyezésével döntött így. Az esküvőnk kicsi, de meghitt lesz. Így valóban nagy könnyebbség, hogy a szervezést sem kell túl hamar elkezdeni.

Mi már nem annyira a külsőségekkel szeretnénk foglalkozni. Így az, hogy idén, jövőre vagy utána kötünk házasságot Bharattal, teljesen mindegy. Hiszen egy a biztos, hivatalos papírokkal vagy anélkül is együtt képzeljük el az életünket” – mondta Virág.

India helyett Bari is megteszi

Bár Indiába idén nem jutottak el, a kedvenc olasz kisvárosukba igen. A tavaszi római út után Bari ideális lehetett volna nászútnak is. Még tavaly fedezték fel maguknak a romantikus helyet, ahová mindenképpen visszavágytak. „Annyira jól éreztük magunkat ott tavaly, hogy visszavágytunk. A repülőjegyet és az apartmant még ősszel lefoglaltuk, éppen akkor, amikor Indiát szerettük volna. Pazar szállásunk lett, az óváros szélén laktunk, mindentől szinte karnyújtásnyira voltunk. Így abban az öt napban, amíg pihentünk, még tömegközlekedésre sem kellett szállnunk. Egyedül akkor ültünk vonatra, amikor ­Polignano a Maréba utaztunk.”

Az út részleteiről a Story különszámában olvashatnak!