A Duna műsorvezetője számára Szicília már régen nem egyszerű úti cél, hanem második otthon: Novodomszky Éva huszonhárom éve szeretett bele Cefalùba, ahol ma már a családja egy része és közös vendégházuk is várja.

Lélekben már Szicília egyik igéző tengerparti kisvárosában, Cefalùban jár, pedig még nem mozdulhat itthonról. Amint véget ér a Családi kör és a Család-barát évadának utolsó adása, ugyanott, a Dunán elindul a Nyár ’26 című magazinműsor, amelynek július közepén lesz a műsorvezetője. Utána viszont Novodomszky Éva már utazik is oda, ahol mindig szeretettel várják.

„Egy kis vendégházat üzemeltetünk”

Nincs az évnek olyan időszaka, amikor kevésbé rajongana ezért a helyért, de a legeslegjobban mégis a rekkenő nyár előtt imádja, amikor hosszasan csodálhatja a kapuk fölé felfutott bougainvilleabokrokat, amelyek virágalagutat képeznek a kertek és az udvarok előtt.

Hasonlóképpen szereti az első őszi hónapokat is, amikor még finom aranyszínben ragyog a nap, amitől a tenger színe is pompázatos.

„Cefalùban él a fél családom, ott ismerkedtem meg 2003-ban Salvóval, a férjemmel. Az utóbbi években egyre gyakrabban utazom oda, mivel van egy közös családi vállalkozásunk.

Egy helyes kis vendégházat üzemeltetünk, ahol olyan házigazdává szeretnék válni, mint amilyenre én vágynék, ha ott szállnék meg turistaként. Amint lefutnak a műsoraim a televízióban, már megyek is besegíteni.

Rettenetesen élvezem, hogy kényeztethetem a hozzánk érkezőket. Reggeliztetek, programokat ajánlok, útba igazítom őket, hova menjenek vacsorázni, hajókázni, kenuzni. Foglalkozom velük.”

Hatalmas életigenlés

Maga a város neki is szerelem volt első látásra. Salvónak hosszabban kellett győzködnie őt, de három hónappal később már a menyasszonya volt.

A kézfogót Budapesten tartották, az esküvő Cefalùban zajlott. A katedrálisba, ahol házasságot kötöttek, azóta is be-bejár, és a barátaival is ott találkozik a Dóm tér valamelyik kávézójának teraszán.

„Igazából akkor eresztettem mélyebbre a gyökereimet a városban, amikor Marco, a kisebbik fiam megszületett Cefalùban. Vagyis 2010-ben. Cristiano, a bátyja az idén lesz huszonkét éves. Ő Magyarországon született. Salvo családja azonnal befogadott, figyelemmel és szeretettel vett körbe, nyitottak voltak felém.

Külsőleg mindkét fiamnál az apukájuk génállománya győzedelmeskedett. Erőteljesen látszik rajtuk a szicíliai vérvonal. Természetében Cristiano inkább rám hasonlít, de ő sem egy csendes, visszafogott fiú. Marco személyiségét azonban erősen meghatározza, hogy Szicíliában született. Ez a temperamentumán is jobban érződik.

Olaszul már akkor is volt egy kisebb szókincse, amikor először utazott a szigetre, mondja. Azt, hogy ma már folyékonyan beszéli a nyelvet, egyértelműen a férjének köszönheti.

„Jártam én olasz nyelviskolába is, de ott lényegesen lassabban haladtam. Salvóval rögtön az elején eldöntöttük, hogy elsősorban az olasz nyelvet fogjuk használni, mégpedig úgy, hogy addig írjuk körül, amit el akarunk mondani, amíg a másik meg nem érti. Angolra csak akkor váltunk, ha végképp elakadtunk. Közben Salvo megtanult magyarul, és lett egy hármas nyelvkeverékünk. Időbe telt, míg kitisztázódott köztünk az olasz.”

Szicíliában azonban nagyon erős tájszólással beszélnek az emberek. Megcifrázzák rendesen a szavakat. A helyi szólások is meglepően mások, mint feljebb, a „csizma szárában”.

Aki báránnyá válik, megeszi a farkas. A szalmaláng hamar kialszik. A gyümölcs belseje nem mindig egyezik a külsejével. Ilyeneket mondanak a helybeliek. Novodomszky Éva mindegyikre bólint, de a legjobban az tetszik neki, hogy Szicíliában villámcsapás a szerelem.

„Mindegyik igaz. A nagy életigenlést, a bennük égő tüzet hangsúlyozzák ezekkel a népi bölcsességekkel. De én is mondok egyet. Az apósomtól hallottam. Aki mézzel dolgozik, előbb-utóbb megnyalja az ujját. Ez valóban így van. Sokszor beigazolódott már az én életemben is.”

„A tengerpartiak sokkal nyitottabbak”

Nagy meglepetések már nem érik Szicíliában. Az elmúlt két évtized alatt megismerte a sziget lakóit.

„Ahogy Olaszországban az északiak és a déliek mentalitása között érezhető a különbség, úgy Szicíliában a hegyekben és a tengerparton élők között. Érdekes, hogy mennyire másképp reagálnak bizonyos dolgokra.

A tengerpartiak sokkal nyitottabbak, ők már megszokták, hogy jönnek-mennek körülöttük az idegenek. A hegyekben élők ott ülnek a házuk előtt a padon, és csak nézik, kik keringenek a falujukban. Nincsenek hozzászokva a nagy turistaáradathoz.

Más a gondolkodásuk, és más a vérmérsékletük is. Ami viszont általános érvényű: az ország minden részén büszkék magukra az olaszok, és mindenki szereti azt a régiót, ahol él, ahol született.”