Meghalt Failoni Donatella zongoraművész. A tragikus hírt lánya, Oszter Alexandra tegnap késő este jelentette be a Facebookon, megrendítő sorokkal búcsúzva édesanyjától.

A mai napon elment édesanyám. Az élet legnagyobb ajándékát köszönhetem neki: az életet. Olyan kivételes személyiség volt, aki zongorajátékával hosszú éveken át ajándékozta meg hallgatóit, mind itthon, mind külföldön. Szerencsésnek érzem magam, hogy ezen hangok között nőttem fel

– írta Oszter Alexandra.

A színésznő egyelőre nem tudott többet megosztani veszteségéről, de azt elárulta: szeretné megírni édesanyja különleges életének történetét.

„Többet egyelőre képtelen vagyok írni, de írásait, élete történéseit mindenképpen meg akarom írni, hiszen nem mindennapi s példaértékű” – fogalmazott.

Bejegyzéséből az is kiderült, hogy édesanyja halálát hosszú, megterhelő időszak előzte meg. „Lezárult egy lassú, nehéz, fájdalmas periódus... Isten veled, édesanyám! A művészetek, a szép, az elegancia tanítója.”

A művésznő egy héttel 80. születésnap előtt hunyt el.

Majd’ ötven évet éltek együtt Oszter Sándorral

A zongoraművész életét alapjaiban változtatta meg férje, Oszter Sándor halála. A színművész elvesztése után néhány hónappal a Storynak adott interjúban megrendítő őszinteséggel beszélt arról, hogyan próbál megbirkózni a gyásszal.

„Borzalmasan hiányzik. Megvagyok, elvagyok, csinálom a dolgom, igyekszem összeszedni magam. Egy percig nem tétlenkedem, mindennap főzök, éppen úgy, mintha itt lenne Sándor” – mesélte akkor.

A legnehezebb időszakban lánya, unokája és családja jelentette számára a támaszt. A hétvégéket együtt töltötték Diósjenőn, ahol közösen próbálták feldolgozni a történteket.

„Így, egymásba kapaszkodva próbáljuk meg túlélni a túlélhetetlent” – fogalmazott.

A zene segítette át a gyászon

Férje halála után ismét mindennap leült a zongorához, a zenében keresett vigaszt.

„Régen nem ültem le a zongorám mellé, most mindennap játszom, magamnak, mert azt érzem, a zene gyógyítja a lelket, egy szebb világba repít el.”

Diósjenői otthonukban mindent változatlanul hagyott. Oszter Sándor hamvainak egy részét pedig a saját erdejükben szórták szét, a színész kedvenc fái között, szűk családi körben.

Failoni Donatella egy különös élményéről is beszélt: egy kismadár berepült a házukba, rászállt férje faragott székére, majd berepült a szobájába. A zongoraművész úgy érezte, Oszter Sándor így üzent neki.

Hallottam a hangját, ahogy mondja, ahogy hozzám szól: nem vagy egyedül, ne félj! Majd ötven év nagyon hosszú idő, jóban-rosszban, ez egy teljes élet volt.

Az interjúban a halálról is megrendítő nyíltsággal beszélt. Mondatai most különösen fájdalmasan csengenek:

Nem félek a haláltól, csak az odavezető úttól, de ha újból Sándorral együtt lehetek, még azt is kibírom.