A műsorvezető szédületes tempót diktált az Exatlon Hungary forgatása alatt, ahol a családja is meglátogatta. Dominikáról egyetlenegy dolgot hozna magával.

Pár napja kiderült, hogy kik az Exatlon Hungary idei győztesei. A népszerű sportvetélkedőt ismételten Palik László vezette, akinek a lendülete éppen olyan, mint 2019-ben, amikor először láthattuk ebben a szerepkörben. „Öt évvel ezelőtt vezettem a műsort utoljára, és azt kell hogy mondjam, valójában semmi sem változott.

Ez ugyanaz Exatlon, csak időközben eljutottunk oda, hogy Exatlon ’szteroidokon’.

Minden sokkal összeszedettebb, gyorsabb, fegyelmezettebb lett” – mesélte Palik László, akivel még Dominikán készült az interjú.

Hajnalban indult a nap

Az elmúlt hetekben szigorú napirendet követett, még ha nem is minden napja ugyanúgy nézett ki. „Ami biztos volt, hogy 3 és 3:30 között keltem hajnalban, dominikai idő szerint ekkor jöttek meg a nézettségi adatok, amit kielemeztünk a magyarországi kollégákkal„ – mesélte.

Ezt követően pedig attól függően változott minden, hogy nappali pályán forgattuk a következő versenyt, vagy éjszakain. Ehhez alkalmazkodott az én napi sportolási rutinom, tehát függően attól, hogy mikor volt a forgatás.”

A hajnali kelés és a sport akkor sem maradt ki, amikor vendégei érkeztek Magyarországról, nem is akárkik.

Hála a jó istennek, úgy középtávon meg tudtuk szervezni, hogy a párom, Petra, a kisebbik fiam, Vince és Petra fia, Samu meglátogattak. Tehát a gyerekek közül legalább kettő itt sürgött-forgott körülöttem, és bevallom őszintén, az nagyon jólesett.

A családom látogatása löketet adott a forgatás második felére – vallotta be, nagyon örült a párja, Petra látogatásának. – Sajnos a lányom folyamatosan komoly munkateher alatt Oslóban dolgozott, a fiamnak meg egyszerűen vizsgaidőszaka volt Dublinban. Tehát esély sem volt arra, hogy találkozzunk. Éppen ezért várom már nagyon, hogy otthon legyek, és elkezdjem megölelgetni őket.”

„Ragályos a jó hangulatuk”

Erre már nem is kell olyan sokat várnia, hiszen nemsokára véget ér az ötödik széria, és ezzel számára is a trópusi kaland. Egyetlenegy dolgot, amit a helyiektől kapott, még ha csak képletesen is, mindenképpen bepakol a bőröndjébe. „Az emberek életszeretetét.

Itt az emberek nem gazdagok, de a szegénység nem befolyásolja a mosolyukat és a hangulatukat, a hétköznapokat. Nagyon vidámak, hangosak, nyílt szívűek.

Arról nem is beszélve, hogy folyamatosan jó idő van és süt a nap, ettől az ember nem bír borús lenni. Egyszerűen ragályos a jó hangulatuk, és ezt nagyon szívesen viszem haza innen magammal.”

Ennek ellenére meglepő választ ad arra a kérdésre, elképzelhető-e, hogy egy napon nem csupán a munka sodorja majd a szívének oly kedves országba.

Bevallom őszintén, turistaként nem tervezek visszajönni.

Szerintem ez egy csodálatos hely, imádom, de ha az ember elmegy kikapcsolódni, akkor általában szeret olyan helyre menni, ahol nem életszerűen él” – világított rá az okokra.

„Az igazság az, hogy az Exatlonnak köszönhetően én nagyon hosszú időszakokat töltöttem el a szigeten, egy picit ezért dominikainak is érzem magam. Sőt félig-meddig hazára leltem itt.”

„Lassan, Laci!”

Így talán még nagyobb lelkesedéssel készül haza, bár pontosan tudja, az itthon töltött első néhány nap nem lesz túlságosan egyszerű.

„Biztosan picit szürreális érzés lesz, mert még a két világ, a két kontinens, a két valóság között van az ember. Kell egy kis idő, amire újra visszasimul a megszokott otthoni, hétköznapi életébe. Ehhez társul még a jetlag, amit az ember a sok év utazással már megtanult kezelni.

De előre tudom, az első pár napon bármit is csinálok, állandóan figyelmeztetnem kell magam, hogy lassan, Laci, lassan, mert ilyenkor ennél a visszaállási periódusnál minden kapkodás pont az ellenkezőjét eredményezi.