Rengeteg különböző helyen és módon ünnepelt már Szekeres Adrien a családjával. Persze vannak hagyományok és ízek, amik nem változnak, azonban hogy hol és kikkel ülnek az asztal köré, az elég változatos képet mutatott az elmúlt években. De talán nem is az a fontos, hol ünneplünk, hanem hogy velünk legyen a családunk, és néhány napra megteremthessük magunknak a békét.
„Ebben az őrült, hangos világban, azt hiszem, sokan vágyunk arra a nyugodt együttlétre, amit az ünnep jelenthet – kezdi az énekesnő. – Mi is erre szeretnénk törekedni: jókat enni-inni, együtt lenni, nagyokat sétálni. Már annyiféleképpen éltük meg a húsvétot: először még mi mentünk anyukámhoz és anyósomhoz, aztán, ahogy megszülettek a gyerekeink, nálunk volt az ünnep. Néha elutaztunk együtt, vagy külföldre mentünk a rokonokhoz, az utóbbi időben pedig a Balatonon töltöttünk már a napot. Szeretek ezekre visszagondolni. Szeretem így látni a családomat, a gyerekeket, és kicsit elmerengeni a múlton. Az idei ünnep azonban egészen más lesz, mint az eddigiek…”
A pincértől kértek tojást
Adrien szívesen eleveníti fel a család emlékeit is.
„Sokszor megtörtént, hogy külföldön töltöttük az ünnepet. Többször voltunk a sógornőméknél Németországban, de az is előfordult, hogy együtt utaztunk el Prágába a férjem testvéreivel.
Ehhez egy kedves történet is kapcsolódik. Prágába vittünk magunkkal sonkát, de tojást elfelejtettünk venni. Beültünk egy szuper étterembe, és a sógornőm megkérdezte a pincért, hogy nem tudna-e nekünk adni tíz tojást. Gondoltuk, egy vendéglátóegységben biztosan van, és majd az apartmanban megfőzzük. A pincér azonban hamarosan megjelent tíz gyönyörű, pirosra festett főtt tojással”
– meséli Adrien.
„A sonka egyébként azért volt mindig is nagyon fontos a családi ünnepléseknél, mert például Stuttgartban nem lehet hagyományos magyart kapni, szóval ha oda mentünk, mindig mi vittük magunkkal. A sonkát egyébként jó előre megrendelem: mindig a keresztlányomék szülei intézik, Szabolcsból kapjuk. A németországi rokonokat is próbáltuk megismertetni a magyar szokásokkal, ehhez kapcsolódik az a vicces történet, hogy a sógorom egyszer a férjemet is meglocsolta, mert nem tudta, hogy csak a nőket szokás. Közös festmények is őrzik a régi húsvétok emlékét, amiket együtt alkotott a család.”
Férje fonja a kalácsot
Adrien a konyhában is szeret sürögni-forogni. A süteményekben is profi, és ilyenkor még kalácsot is süt, amit a férje, Gábor szokott megfonni.
„Éppen nagycsütörtökön, április 2-án lesz anyukám születésnapja, neki is én sütöm az ünnepi tortát. Van egy linzerreceptem, amit szintén minden húsvétkor elkészítek. Kicsit másként, mint a többség, mert a tojássárgája főve kerül a tésztába. Ez azért is praktikus, mert a fehérje meg rögtön mehet a majonézes-snidlinges krumplisalátámba. A linzer így nagyon puha, omlós lesz. Később tudtam meg, hogy ezzel a módszerrel az úgynevezett angol linzer készül. Szoktam belőle nyuszi alakú formákat is sütni, de a klasszikus, lekvárral összeragasztott, lyukas közepű verzióból is mindig készítek. Gábor anyukájától örököltünk egy franciasaláta-receptet, ez is tradicionálisan az ünnepi menü része nálunk. A tormát is mindig mi magunk reszeljük és készítjük el ecetes-sós-cukros lében. Természetesen retek, újhagyma, főtt tojás is kerül az asztalra.”
Elmaradtak a locsolók
Na de hogy miért lesz ez a húsvét más, mint az eddigiek? Adrien ezt is elárulta.
„Az idei azért lesz különleges, mert nem utazunk sehová, viszont mindkét lányom párja hozzánk jön. A fiúk is itt lesznek velünk, erre még nem volt példa. Jó látni a lányaimat ezekkel a jóképű, kedves srácokkal” – meséli az énekesnő, aki hétfőn sem számít más férfi vendégekre.
„Amikor még a Balatonon töltöttük az ünnepet, mindig tudtam, hány környékbeli kisfiú jön majd. Készültem nekik tojásokkal, de most már évek óta nem volt locsolónk.”
A fürjtojás a megoldás
Sok családban előfordul már, hogy ügyelni kell arra: valaki valamilyen ételérzékenységgel küzd. Az énekesnőéknél sincs ez másként. „A lányom, Jázmin tojásérzékeny. Fürjtojást azonban ő is fogyaszthat, így neki azt fogok készíteni.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
