Tavaly előtt elhatározták, hogy a következő évben ők lesznek azok, akik vendégül látják a szeretteiket. Elképzelték, ahogy feldíszítik a gyönyörű új otthonukat, felállítják a fát, elkészítik az ünnepi menüt, a vendégeknek pedig nem lesz más dolguk, mint kényelembe helyezni magukat. „Igen, ez még akkor volt, amikor azt hittük, decemberre végzünk a felújítással, azaz átépítéssel, hiszen ugye rengeteget bontottunk” – kezdi a rá jellemző vidámsággal Sydney van den Bosch.
Robotolás helyett pihenés
Az elmúlt hetekben azonban kénytelenek voltak szembenézni a valósággal. „Úgy tűnik, a Télapó helyett a nyuszi hozza a házunkat… Egyébként, ha nagyon akartuk volna, akkor már idén is felállíthattuk volna a fát az új otthonunkban, és szervezhettük volna oda a szentestét, hisz van már fűtés és villany is. Mi van akkor, ha nincs konyha, sem bútor? Nem lenne jó, ha elővennénk pár kinyitható széket?! – neveti el magát. – Persze csak viccelek. Semmilyen komfort nincs még a házban. Ennek ellenére továbbra is szerettük volna megvendégelni a családunkat, már csak azt kellett kitalálni, hol.
Így jött az ötlet, mi lenne, ha lefoglalnánk pár szobát egy szállodában. Tudtam, hogy a nagymamáék lesznek a legnagyobb falat, hogy eleinte tiltakozni fognak.
De azzal érveltem, hogy ahelyett, hogy halászlét főzünk, meg nyolcféle sütit sütünk, tehát reggeltől estig robotolunk a konyhában, együtt tudunk lenni: társasozhatunk, beszélgethetünk, és nem utolsósorban pihenhetünk egy nagyot. Erre végül beadták a derekukat.”
Sydney hamar visszanyerte a szülés előtti alakját
View this post on Instagram
„Dobtuk az elveinket”
Pihenésből egyébként sem sok jutott ki nekik az elmúlt időszakban, még sincs egy rossz szavuk sem. „Én már jó előre felkészítettem magam arra, hogy miután megszületik a kislányunk, hosszú heteken, hónapokon át fáradt és kialvatlan leszek. És így is lett… De én ezt egy csöppet sem bánom, mert varázslatos érzés édesanyának lenni. Lia Elysee, vagy ahogy mi hívjuk, Mókuska egy csoda, igazi kis hölgy, így megbocsátjuk neki, hogy összekeveri az éjszakákat a nappalokkal, és nem akar aludni. És persze mi is hatalmas élvezetünket leljük abban, hogy csak nézzük őt.
Pár hetes, de látszik rajta, hogy annyira szeretne már beszélni! Folyamatosan dünnyög, gőgicsél, amit mi tökéletesen értünk. Nagyon jó baba, tényleg csak akkor sír, ha álmos vagy éhes.
És el nem tudom mondani, mennyit formál minket: amint megérkezett, úgy dobtuk el az elvinket, mint a huzat!”
A Sydney-ről készült mesés karácsonyi fotókért kattintson galériánkra!
„Az apák apája”
Noha jó előre megfogadták, a kislányuk külön fog aludni, már az első este átvitték magukhoz. „Ez van, nincs is mit szépíteni rajta – folytatja az édesanya. – Emlékszem, mennyi barátnőmtől hallottam például azt, hogy jó, ha a férj legkésőbb hétre hazaér, hogy az esti rutint közösen lehessen vinni. Én meg erre, hogy ’jaj, hát ráér’ és hogy ’miért olyan fontos ez?!’ Ma már pontosan tudom, mindenkinek igaza volt ebben, és sok minden másban is! Szükség van egy rendszerre. Ezt most próbáljuk kialakítani a férjemmel, aki egyébként mindenben kiveszi a részét.
A nagymamám csak úgy hívja, az apák apája! És szerintem jobban pelenkázik, mint én! Sokat vagyunk hármasban, meg sokat is megyünk mindenfelé.
A valaha volt legjobb ajándék, amivel megleptem magam, az a kenguru! Felkötöm magamra a gyereket, pakolok, teszek-veszek, intézkedek. Persze sokat vagyok otthon a kicsivel. A karrierista nőből egy otthonülő édesanya lettem… – mosolyodik el. – De én ezt imádom!”
Karácsonykor nem diétázott
„Ami egyáltalán nem vicces, hogy a terhességem alatt húsz kilót híztam… Szerencsére ebből már tizenöt le is ment, bár senki ne kérdezze, hogyan – meséli nevetve Sydney. – Talán mert folyamatos mozgásban vagyok. Illetve kétszáz lépcsőfokot kell megmásznom minden alkalommal, amikor hazajövünk. Viszont az étkezésemen továbbra sem változtattam. Minden reggel kakaós csigát eszem, nem vonok meg magamtól semmit. Pláne nem karácsony környékén! Jöhetett a bejgli, a zserbó, a kalács!”
Kiemelt kép és fotók: Olajos Piroska/fotocentral.hu, Kliszek Antal
