Néhány évtizede még nagyon más volt a szilveszter, mint manapság. Főleg ha arra gondolunk, hogy az év egyik legjobban várt napján az év legnagyobb show-jával készültek a Magyar Televízióban. „Amikor még csak egy csatorna volt, a szilveszteri kabarét az egész ország nézte, és utána két hétig mindenki arról beszélt, milyen volt a műsor – mesélte korábban lapunknak Gálvölgyi János.
Csak induljon el a Trabant
„Aztán persze mindig megállapították, hogy a tavalyi jobban sikerült… Már szeptemberben elkezdtünk készülni december 31-edikére, minden résztvevőnek nagyon fontos volt a műsor, ami aztán pukkant vagy durrant, ahogy akkoriban mondtuk.” Gálvölgyi nem csak a tévében ontotta vicceit, briliáns humorát szilveszter estéjén élőben is meg lehetett csodálni: több helyen is fellépett Budapesten az év utolsó éjszakáján.
„Volt olyan év, amikor tizenkét helyen voltam, leginkább mozikban: a Corvinban, a Vörös Csillagban, a többire nem is emlékszem pontosan. Néha kínosan is érzetem magam, mert nem tudtam, hogy jártam-e már ott aznap este, valahogy minden összefolyt, ezért kétségek gyötörtek: atyaég, lehet, hogy ezt a poént itt már elmondtam? Volt egy listám, hogy mikor hol kell mennem. Egy kis Trabanttal jártam akkoriban, azzal rohantam egyik helyszínről a másikra. Emlékszem, egyik évben már hat órakor beültem a kocsiba, de az nem indult. Végig gondoltam, hogy ha taxival megyek, akkor az többe fog kerülni, mint amennyit egész éjszaka keresek. Álltam a kocsi mellett és imádkoztam, mást nem nagyon tehettem. Csodák csodájára aztán elindult a Trabi.”
Kizárta a nótaénekest és zenekarát
Aztán van egy olyan emléke is, hogy egyszer azt mondták neki az egyik helyen, ha nem érkezik meg előtte egy nótaénekes a zenekarával, akkor ő léphet fel előbb.
„Kiszámoltam gyorsan, hogy éjfélre akár otthon is lehetek, egyébként fél kettőig biztos nem kerülök még a színpadra sem. Amikor megálltam az épület előtt, láttam, hogy a zenekar is éppen odaér, én meg berohantam, és kitámasztottam az ajtót, hogy ne tudjanak bejönni. Mikor megkérdeztek, hogy megjöttek-e már, én csak ingattam a fejem, és elkezdtem gyorsan a műsort. Az első mondatoknál jártam a színpadon, amikor be tudtak jönni, de akkor már nem volt mit tenni. Éjfélkor már otthon koccintottam a feleségemmel.”
Jánosnak sajnos vannak szívszorítóan szomorú szilveszteri emlékei is, amit nem is tud úgy elmesélni, hogy ne érzékenyülne el. „1985. december 30-án Márkus László a szilveszteri kabaré felvétele után a karjaim között halt meg az öltözőben. Egy évvel később édesapámat veszítettem el ebben az időszakban. És sajnos még sokan hiányoznak azokból az időkből: Rátonyi, Kabos, akikkel mindig összetalálkoztunk a szilveszteri éjszakában – mesélte a színész. – Az ember abból érzi, hogy öregszik, hogy egyre több halottja van. Év végén el szoktam gondolkodni: vajon hány szilveszterem van még… Én egyébként nem fogadkozom soha, de amikor a Himnusz szól, készítek egy kis leltárt magamban, és mindig azt mondom: jó lenne egy legalább ugyanilyen jó év, csak rosszabb ne legyen.”
Otthon koccint
Gálvölgyi János ma már nem járja az országot szilveszterkor, és a tévében sem lép fel, inkább csak nézi.
„Az egyik olyan szilveszter éjszaka után, amikor legalább tíz fellépésem volt, hajnali fél kettőkor estem haza, megettem fél pár virslit, ittam egy pohár italt, és hulla fáradtan elaludtam. Utána határoztam el, hogy többé nem csinálok ilyet, de hát azóta a világ is más, nincsenek már olyan műsorok sem, mint akkoriban. Otthon ünnepelünk a nejemmel kettesben.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
