Igyekszik minél több időt tölteni a családdal Trokán Péter, aki a közelmúltban a Meglepetés magazinnak adott betekintést az életébe. A színész odaadó nagypapa, Karcsikát, az unkáját még pecázni is próbálta megtanítani.
„Megpróbáltam, de nem érdekelte, én pedig nem erőltettem. Vagy nagyon beleszeret valaki a horgászatba, vagy teljesen átnéz rajta. Az unokámat nem fogta meg.
Nagypapaként olyan vagyok, mint amilyen apaként voltam a lányaim mellett: példával tanítok. Ugyanakkor meghagyom a nevelést a lányoméknak: Anna hihetetlen empátiával és szeretettel tölti be az anyaszerepet. Nagyon szeretek az unokám társaságában lenni, de tudom, hogy az anyukája és az apukája az első, én csak harmadik vagyok a sorban”
– mesélte a Meglepetés magazinnak.
Naponta hálát ad a családjáért
A színész a legnagyobb szeretettel és büszkeséggel beszélt az unokájáról, aki rendkívül mozgékony, okos, stramm fiú. Most kezdte a harmadik osztályt, és az első iskolai napon eldöntötte, hogy atletizálni fog.
„Anna és a férje fantasztikusan nevelik a kisfiukat. Minden rezdülést, kérdést észrevesznek rajta, és azonnal megbeszélik vele. Én csak a páholyból nézem őket, és mérhetetlenül boldog vagyok attól, hogy így szeretik egymást – mondta Péter. – A szüleimtől azt tanultam, hogy az okos, jó szándékú embereket keressem, aki pedig nem ilyen, azt inkább kerüljem el, és akkor boldogabb lesz az életem. Ezt a bölcsességet még nem adtam tovább az unokámnak, de tudom, hogy a lányoméktól a lehető legjobb példát kapja. Arra törekszem, hogy minél több időt töltsünk együtt.”
Szerencsére nem laknak messze egymástól, Nóriék is a közelben élnek, így gyakran találkoznak. Péter elmondása szerint a lányai nagyon jó testvérek, és bár teljesen különböző a természetük, mégis megtalálták az összhangot, kiegészítik egymást.
„Nem nekem kellett mondanom, hogy milyen fontos a testvéri kötelék, ők maguk jöttek rá. Nincs nagyobb dolog a világon, mint szerelmesnek lenni, szeretni a szüleinket, a testvéreinket, a gyerekeinket. Naponta hálát adok ezért.”
A Covid mérföldkő volt számára
Jövőre kerek évfordulót ünnepel, de sármja az évek alatt sem kopott meg, energikus és fiatalos. Elárulta, hogy ez genetikai adottság, nem hízékony típus, így nem kell gondot fordítani a kilókra. Az egészségére azonban odafigyel, különösen a Covid óta.
„Ha bajom van, rögtön orvoshoz megyek, nem halogatom. Az orvos dolga, hogy vigyázzon rám, én pedig odafigyelek arra, amit javasol. Ma már kevesebb vörös húst fogyasztok, helyette halat, zöldséget, salátát, tésztát eszem, amit kifejezetten szeretek. Van egy orvos barátom is, aki mindig megmondja, mire kell figyelnem, mit ne egyek, és az internetet is jól használom. Van egy nagyszerű természetgyógyászom is, aki a megelőzésre helyezi a hangsúlyt. Rengeteg támogatást kap az ember, hogyan öregedjen meg jól. És úszni továbbra is rendszeresen járok” – árulta el a Jászai Mari-díjas színművész, aki szerint az egészség kívülről és belülről is fontos. Ehhez ki kell alakítani egyfajta védekezési reflexet, ami nem kis munka, de eddig sikerült neki.
Ha az ember úgy érzi, valami gyengíti, két lehetősége marad: vagy szembeszáll vele, és felveszi a bokszkesztyűt, vagy egyszerűen átlép rajta. Megvannak a magam eszközei, szerencsére a Jóisten adott egy ütőkártyát, a művészetet. Sok élethelyzetben fel lehet használni.”
Nyáron másfajta életet él
Hivatalosan már nyugdíjas, de hallani sem akar arról, hogy búcsút intsen a színháznak. Már a pályája kezdetén tudta, soha nem lesz „gyakorlati nyugdíjas”, és a kollégáin is azt látja, hogy ezt a hivatást nem lehet igazán abbahagyni. A nyarakat azonban a teátrumtól és a fővárostól távol tölti. Még a nyolcvanas években alakult úgy, hogy a családdal szinte minden nyáron a Nemzeti Színház siófoki üdülőjében nyaraltak.
„Nagyon jó időszak volt, ott egy másfajta közösség alakult ki, és ezt megszoktam. Szükségem van arra, hogy nyáron másfajta emberekkel találkozzam. Olyan, mint egy terápia: jó érzés más dolgokról beszélgetni, például a csopaki horgászbarátokkal arról, hogy meg kell csináltatni a csónakot, vagy mikor lesz a halászléfőzés” – mesélte.
„A színházban ötödik éve vagyok társulati tag, és egész évben – jó értelemben – össze vagyunk zárva. Ez nagyon jó, de időnként szükség van arra, hogy elengedjük egymást. Ahogy egy házasságban is: a nagy boldogság sokszor úgy tud megmaradni, hogy néha a felek elengedik egymást, hagynak maguknak életteret, egy kis időt, hogy egyedül legyenek. Így hozta a sors nálunk is. Ugyan jó pár éve egyedül élek, nincs párkapcsolatom, de szeretem, ha van egy társ mellettem. A társulat a társam, így soha életemben nem leszek egyedül, és ez nagyon jó.”
Továbbadta tudását
A Trón című darabban lányával, Nórival játszik együtt. A pályára készülő gyerekeinek annak idején egy tanácsot adott, amit ő is a tapasztaltabb kollégáitól hallott kezdőként: a pályához 10 százalék tehetségre és 90 százalék szerencsére van szükség. Fontos, hogy találkozzanak azokkal a rendezőkkel, munkatársakkal, akikkel szükségük van egymásra.
Kiemelt kép: Archív
