Egy csendes őszi, napfényes kora délután várjuk a Karinthy Színház bejáratánál a színésznőt, aki az otthonából az otthonába érkezik. És ez nem elírás! Balázs Andi huszonhárom éve a budai teátrum művésze, ez idő alatt pedig volt lehetősége megismerni minden zegzugot, belakni a kedvenc tereket, és meghitté varázsolni az öltözőjét.
Azt az öltözőt, ahol napi több órát is eltölt a függöny felgördüléséig. „Ha próbafolyamat van, akkor reggeltől estig a színházban vagyok. Az agglomerációban élek, nem éri meg hazamenni a próba után, aztán az esti előadásra visszaautózni. Ilyenkor csak akkor megyek el napközben, ha halaszthatatlan dolgom van – meséli, miközben körbevezet minket teátrumi otthonában. – Én vagyok itt az örökös tag, a lányok mellettem annak függvényében változnak, hogy épp milyen darabot játszunk, de az én helyemen más nem öltözik. Az csak az enyém! Az öltözőben nincs dráma, feszültség. Ha nézeteltérések adódnak, azt máshol vitatjuk meg. Szerencsére én eddig minden társammal jól kijöttem. Szerintem nem létezik olyan ember a földön, akihez ne tudnék alkalmazkodni. Ez itt egy csodahely!”
„Hoztam be fürdőköpenyt és tisztálkodószereket”
A színház öltözőit valójában egy régi, polgári lakásból alakították ki, miután a teátrum néhai igazgatója és névadója, Karinthy Márton megvásárolta a szomszédságukban található ingatlant, majd összekapcsolta a tereket.
Egy régi fotón a színház alapítójával, Karinthy Mártonnal
View this post on Instagram
„A mi kis birodalmunkat természetes fény világítja meg, van saját fürdőszobánk káddal, ahol gyakran lazítok a próbák után. Hoztam be fürdőköpenyt és tisztálkodószereket, mindenem van a színházban, amire csak szükségem lehet. Sokszor elmerengek azon, vajon az öltözőnk régen valakinek a nappalija vagy a hálószobája lehetett-e” – morfondírozik.
Még kapható a különszámunk!
Ha kíváncsi a cikk folytatására, keresse Sztárotthon különszámunkat, amelyben még sok-sok sztár fészkébe nyerhet bepillantást.
Hallgassa, illetve nézze meg a Balázs Andival készült podcastbeszélgetésünket!
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
