Hazai sztár

Húsz éven át kaszinózott Szinetár Miklós

93 éves, az élete tele van érdekes történetekkel. Ezek nagy részét könyveiben is jegyzi, ám arról, milyen viszonyban van a pénzzel, és hogy tanulta meg, hogy ne váljon a rabjává semminek, eddig nemigen beszélt.

Szinetár Miklós szakmai érdemeit hosszasan lehetne sorolni. Kezdve onnan, hogy 1952-ben kitüntetéssel végzett a Színművészeti Főiskola színházrendezői szakán. Azt azonban – bár írt önéletrajzi könyvet is – kevesebben tudják, hogy érettségi nélkül vették fel az iskolába. „Én vagyok az a magyar állampolgár, akinek van egy kitüntetéses diplomája, de nincs érettségije” – mondta M. Kiss Csabának.

Összebalhézott a tanárával

A rendező sosem titkolta el a tényt, hogy 1949-ben, azaz 17 évesen nyert felvételt az intézménybe, sőt mindez az önéletrajzi adataiból is könnyedén kiszámítható volt. Ám most Szinetár Miklós maga mesélte el, hogyan is kezdődött rendezői karrierje.

„Gimnazista koromban összebalhéztam a magyartanárommal, mert kiraktam a faliújságra József Attila versét. És erre azt mondta, hogy ezt az anarchista, immorális költőt nem engedi propagálni. Ezen borzasztóan összebalhéztunk: elintézte, hogy rossz jegyeket kapjak, és fúrt rendesen.

Mire én meg írtam egy darabot, aminek az volt a címe, hogy Balról fúj a szél.

Mert akkor ilyen idők voltak a Nemzetiben. És ezt a darabot leadtam Major Tamás titkárának (a Nemzeti Színház akkori igazgatója Major Tamás volt – a szerk.). Két hét múlva a gimnázium igazgatói irodájából jöttek, hogy ’Szinetár, a Nemzeti Színházból keresik telefonon’, amit onnan tudhattak, hogy ráírtam a darabra, hogy Madách Gimnázium. Major Tamás akkor azt mondta, ez a darab még kicsit tejfölös, de jelentkezzek a főiskolára, mert most indul a rendező tanszak” – kezdte Szinetár Miklós a Neshama TV Én és a pénz című podcastműsorában.

6 fotó

Major azt mondta, nem baj

Szinetár Miklós óriási színház- és operarajongó volt már akkor is, minden alkalmat megragadott, hogy – ha pénze nem is volt rá – ingyen belóghasson minél több előadásra. És az iskolai színjátszó körben is lelkesen instruálta a diákokat a szép magyar beszédre. De soha nem gondolt arra, hogy akár rendezőnek is tanulhatna.

Arra pedig végképp nem számított, hogy mindezt két évvel az érettségi előtt maga Major Tamás fogja felajánlani neki. „Mondtam is neki, hogy nekem nincs érettségim, mert még csak hatodikos voltam. Azt mondta, nem baj, majd szakérettségit teszek. Aztán fölvettek, de nem tettem szakérettségit… Pápai Erzsivel (Pápai Erzsébet színésznő – a szerk.) ketten voltunk a legfiatalabbak… De azt a kort megérteni innen nagyon nehéz” – szögezte le.

Monte-Carlóban rulettezett

Arról, milyen viszonyban van a pénzzel, mostanáig semmit nem tudtunk. Ő maga húsz évig járt kaszinóba, de az unokáinak azt tanítja, semminek se legyenek a rabjai. Igaz ez a játékra, a munkára és minden másra.

„Valahogy én hittem mindig abban a babonában, hogy akinek szerencséje van a játékban, annak egyébként nincs szerencséje. Én mindig hittem abban, hogy nekem szerencsém lesz, az is volt, és mindig hittem abban, hogy játékból soha nem nyerek… 20 évig voltam Monte-Carlóban zsűritag az ottani tévéfesztiválon. És minden évben elmentem a kaszinóba,

az mindig egy program volt, hogy én ott a ruletten elveszítsek 100-200 frankot

– hát akkor még frank volt, és nem euró –, mert akkor megnyugodtam, hogy nincs szerencsém a játékban, mert akkor egyébként szerencsém lesz. Évente rászántam ezt – mesélte, de hozzátette, a monte-carlói kaszinón kívül soha, semmikor, semmilyen kaszinóba nem ment. – Igazi nagy szenvedélyem, aminek rabja lettem volna, az nem volt, sőt, ez nálam még filozófia is, és az unokáimnak is mondom, hogy jaj, csak ne legyen rabja semminek. Mindennek örüljön, legyen vágya mindenre, de ha nincs, nincs.”

Többet ésszel, mint pénzzel

A hivalkodás messze áll tőle, és a pénzzel is mindig nagyon racionális kapcsolata volt. Van azonban, amire igenis költ. „Arra nagyon is költök, hogy bőven járjak el uszodába, masszázsra, hogy sokat utazzam el, ha tudok a hegyekbe és Hévízre. Abban költekezek, abban nem vagyok spórolós se magammal, se a családommal. Meg nagyon fontosnak tartom, hogy időnként elmenjünk egy jó vendéglőbe, kínaiba, indiaiba, vagy halászlét enni. És annyi ruhánk legyen, amennyi kell” – mondta.

Kiemelt kép, fotók: Rákosi Péter/Schumy Csaba/Trenka Attila/Fortepan/Szalay Zoltán/archív

A Story legfrissebb számát keresse az újságárusoknál!

Megjelent a Story téli különszáma!

Megjelent a Story horoszkóp különszáma!

Kövess minket az Instagramon is!