Trokán Péter büszke apa és nagypapa, aki a fiatalos megjelenéséért nap mint nap sokat tesz. A Szomszédok egykori erdőmérnöke ma is tagja a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatának. Mégis a lányai és az unokája boldogságát tartja a legnagyobb ajándéknak.
Igyekszik minél több időt tölteni a családdal: unokáját, Karcsikát még pecázni is próbálta megtanítani. Hivatalosan már nyugdíjas, de hallani sem akar róla, hogy búcsút intsen a színháznak.
„A nyolcvanas évek elején alakult úgy a családunk élete, hogy húsz éven át szinte minden nyáron a Nemzeti Színház siófoki üdülőjében voltunk. Nagyon jó időszak volt, ott egy másfajta közösség alakult ki, és ezt megszoktam. Szükségem van arra, hogy nyáron másfajta emberekkel találkozzam. Olyan, mint egy terápia: jó érzés más dolgokról beszélgetni, például a csopaki horgászbarátokkal arról, hogy meg kell csináltatni a csónakot, vagy mikor lesz a halászléfőzés” – meséli.
„A színházban ötödik éve vagyok társulati tag, és egész évben – jó értelemben – össze vagyunk zárva. Ez nagyon jó, de időnként szükség van arra, hogy elengedjük egymást. Ahogy egy házasságban is: a nagy boldogság sokszor úgy tud megmaradni, hogy néha a felek elengedik egymást, hagynak maguknak életteret, egy kis időt, hogy egyedül legyenek. Így hozta a sors nálunk is. Ugyan jó pár éve egyedül élek, nincs párkapcsolatom, de szeretem, ha van egy társ mellettem. A társulat a társam, így soha életemben nem leszek egyedül, és ez nagyon jó.”
Teljes interjú a Meglepetés magazinban olvasható!
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
