Esztergályos Cecília legutóbb arról mesélt a Bézs rádióban, hogy milyen heves érzelmek fűzték a Thália Színház egykori direktorához, Kazimir Károlyhoz. De csalódnia kellett. És ezért bosszút állt a férfin: rázárta az irodája ajtaját, a kulcsot pedig elvitte. „A nagyon emblematikus, szenvedélyes kapcsolatoknak sosem ellanyhulás a vége, hanem törés” – jegyezte meg minderre Ungár Anikó a Cherchez la femme – Keresd a nőt című rádióműsorban.
A sértődés oka
Mindez 1984-ben történt. Amikor az igazgató nem Esztergályos Cecíliára, hanem egy másik színésznőre osztott egy hőn áhított szerepet. „Nyár eleje volt és én a főszerepet játszottam volna, de jött egy baleset. A lábamat meg kellet operálni. Egy nyirokmirigyet kellett kivenni, és utána egy hónapig mozdulni se tudtam, feküdnöm kellett. De közben elolvastam a jövő évi darabot. És megkérdezték: Cili melyiket szeretné? Mert a darab két nőről szólt. Mondtam, ezt.
Aztán lett egy visszaolvasó próba, amit az irodába elkezdtünk, és ott rájöttem, hogy nem én játszottam azt a szerepet, ami nekem annyira tetszett. Mondtam magamban, akkor bye, bye, darling! És az igazgatói iroda ajtaját bezártam kulcsra. Nem érdekelt, hogy kirúgnak. Utána lementem a portára, és odaadtam Kósa úrnak a kulcsot.
Mondtam neki, bezártam az igazgató urat, és az egész olvasó próbát az irodába. Ha azt akarja, hogy az igazgató ne ott végezze – mert nem lehetett onnan máshogy kijönni, csak az ajtón – akkor menjen föl és engedje ki – mesélte.
Négy év szünet
A Jóból is megárt a kevés című darabról van szó, amelyet Rátonyi Róbert hozott haza Amerikából, és amely darabot a művész 60. születésnapjára rendeztek meg a Thália Színházban.
„Láttam magam, ahogy lejövök majd egy hosszú lépcsőn benne, tollal a fejemen, a kis jelmezemben, és az emberek meghalnak majd értem. Ma már megértem, hogy miért nem én lettem. És hogy ki kapta helyettem a szerepet, arra azért nem akarok kitérni, mert nem akarok megbántani senkit.
Elmentem. Azt mondtam, ha nem én vagyok, akkor puszi. Persze Kazimir Károly megmondta, hogy akkor soha többé nem jöhetek vissza. Ma már nem szabad ilyeneket csinálni
– emlékezett Esztergályos Cecília.
A story.hu-nak Esztergályos Cecília hozzátette: ez akkor nem egy szerelmi csalódás volt. De talán annál is nehezebben viselte, hogy egy jóbarátot veszített el. „Pedig mi a színházon kívül nem találkoztunk akkor, amikor együtt dolgoztunk. Ő Takács Marikával akkor volt a legnagyobb szerelemben, én pedig 1982-től Ince Józska felesége voltam.
Ő volt az ötödik férjem és ugyanúgy 1984-ben szakítottam vele, ahogy Kazimir Károlyt is abban az évben hagytam ott. A kapcsolatunkban négy év szünet következett, de kibékültünk. Ehhez pedig elég volt, hogy felhívtam. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Házastársaknál és igaz barátoknál ez már csak így szokott menni. Összeveszés után jön egy kis szünet, de később minden megy tovább.
Sosem felejtem el, hogy engem ő fedezett fel. És amíg együtt dolgoztunk, addig mindent megcsináltam neki a színpadon, amit csak kért tőlem. Ha azt kérte, repüljek, akkor repültem. Aztán jött a csalódás. De egész életemben így volt. Mindig akkor értek utol a nagy pofonok, amikor főszerepeket játszottam és lubickoltam. Aztán utcára kerültem” – emlékezett.
Koltaival is rendezte a viszonyát
Esztergályos Cecília szeret minden félreértést idővel tisztázni. Legutóbb Koltai Róberttel is így tett, miután régóta érlelődött már benne egy korábbi sérelem. „1964-től, ha nem is egy osztályba, de egy évfolyamra jártunk a Színművészeti Főiskolán. Rettenetesen jóban voltunk. Sokat kacagtunk, de volt, amit nagyon sokáig fájlaltam. Amikor a múltkor találkoztam vele egy fellépésen, meg is kérdeztem tőle: ’Robika, a filmjeidbe miért nem voltam soha?’. Annyit válaszolt, ennek is megvan az oka, mint mindennek.”
Kiemelt fotó és képek: Olajos Piroska/fotocentral.hu, Archív
