Hogy mennyire erősek és pozitívak, az már az előző beszélgetésünkből is kiderült, amit azzal zártak, hogy minden nehézség ellenére ők egy boldog család, és hisznek abban, hogy a kislányuk meg fog gyógyulni, és idővel látni fog. És most, hogy pár héttel később újra beszélünk, még inkább érződik, tele vannak hittel és reménnyel, ráadásul jóval felszabadultabbak is. Mint mondják, nagy teher szakadt le róluk azáltal, hogy kiálltak a nyilvánosság elé.
„Minden rendbe jön majd!”
Mindezt abból a célból tették, hogy segítsenek azokon a szülőkön, akik hasonló helyzetben vannak, illetve abban is bíztak, hogy hozzájuk is eljut a segítség. „Közel ezer üzenetet kaptunk, amióta elmondtuk, hogy Sarah-nak microphthalmiája van, és hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bal szemére láthasson majd – kezdi a Herceg Dávid a Storynak. – Ugye azzal az a probléma, hogy szaruhártyája dupla olyan vastag, mint egy átlagos gyereknek, így szaruhártya-átültetésre lenne szükség. Ezt tovább bonyolítja, hogy a szaruhártyája össze van nőve az írisszel. Ez egy ritka rendellenesség, mert ez idáig nem sikerült olyan szülővel beszélnünk, akinek a gyerekének pontosan ugyanez a betegsége lenne.”
„Viszont számos különböző történetet ismertünk meg, számos anyuka írt nekünk, hogy a gyermekének szintén microphthalmiája van – veszi át a szót a férjétől Bia. – Vagy hogy látássérült, így mindösszesen tíz vagy húsz százalékban lát csak. És szinte az összes üzenet azzal zárult, higgyük el, hogy bár nehéz út áll előttünk, minden rendbe jön majd!”
„Megkönnyebbültünk, amióta megjelent a cikk”
Több olyan példával is találkoztak, ahol a gyermek már óvodás- vagy kisiskoláskorú, és megnyugtató volt azt hallaniuk a szülőktől, hogy a betegség ellenére is egy boldog, teljes életet élnek. „Ezek a beszélgetések nagyon jólestek nekünk. És van pár anyuka, akivel megtaláltuk a közös hangot, és azóta tartjuk a kapcsolatot – folytatja az édesanya. – És rengeteg kedves szót kapunk írásban és személyesen is. Múltkor épp a taxisofőr mesélte, mennyire meghatotta őt és a feleségét Sarah története.”
„Szerintem mindkettőnk nevében mondhatom, hogy megkönnyebbültünk, amióta megjelent a velünk készült cikk – mondja Dávid. – Nem akartunk titkolózni, ismert emberekként nem is tudtunk volna. És az talán érthető, hogy kellett pár hónap, hogy egyáltalán leüljünk mesélni. De ezzel kapcsolatban is annyira megértőek az emberek. És csakis szeretettel találkozunk!”
Segítettek másokon
„Felemelő érzés azt hallani a baráti, ismerősi körünktől, illetve teljesen idegen emberektől, hogy imádkoznak Sarah-ért, és hogy gondolnak ránk – folytatja az édesapa. – Mint ahogy az is, amikor azt olvassuk, hogy valaki megköszöni, hogy segítettünk. Például van egy házaspár, akik vidéken élnek, korlátozottak a lehetőségeik, de sikerült őket összekötnünk azzal a német specialistával, aki Sarah protézisét készítette. Az ő fiuk óvodáskorú, és szintén microphthalmiája van. Nagyon örültek az orvos elérhetőségének, és ha jól tudom, már van is hozzá időpontjuk. Ezek a történetek nekünk igazán sokat adnak!”
„És tényleg nagyon hálásak vagyunk mindazért a szeretetért, ami felénk árad! – mondja Bia. – Még Amerikából is írtak, hogy ha esetleg végül ott műtenék meg Sarah-t, akkor segítenek majd felvenni a kapcsolatot az orvossal. Egyébként ezzel egyelőre várunk. Van egy orvos Belgiumban, akinek már ki is küldtük a kislányunk leleteit, reméljük, mielőbb visszaír. Ő legalább annyira jó specialista, mint az amerikai orvos, viszont nem kellene olyan messzire utazni. Szóval most itt tartunk. Reménykedünk és imádkozunk tovább, és szívből köszönjük mindenki támogatását!”
Kiemelt kép és fotók: Borzi Vivien
