Wossala Rozina: „Vissza akartam venni az irányítást az életem felett”

A hétköznapok rohanása, az állandó stressz, a sokunkban benne lévő megfelelési kényszer könnyen oda vezethet, hogy már nem élvezzük az életét, sőt, ami még rosszabb, nem ismerünk rá saját magunkra. Valahogy így járt ezzel Wossala Rozina is. „Hat évvel ezelőtt a vendéglátóhelyek és a média körforgásában egyszer csak azt éreztem, hogy valami nagyon nem működik jól az életemben. Nem tudtam pontosan megfogalmazni, mi a baj, csak azt, hogy a személyiségem rossz irányba változik. Nagyon bölcs az, aki saját maga képes rátalálni az önismereti útra, szerintem a legtöbbünknek ez nem sikerül csak úgy hirtelen.

Nekem hátra kellett lépnem egy picit, hogy tisztábban láthassak.

Ehhez kapóra jött egy nyaralás: meg sem álltam Közép-Amerikáig” – meséli Wossala Rozina.

Costa Ricában elképesztő, inspiratív emberekkel ismerkedett meg. Ez volt az első elvonulása, amit aztán több is követett, például Peruban. Az utazások során a kint élő emberektől nagy segítséget kapott ahhoz, hogy rájöjjön, mi áll a munkamániája és a túlpörgöttsége mögött.

Szembe kellett néznie a hibáival

„Ahogy távol kerültem a megszokott, mindennapi életemtől, kezdtem egyre jobban megismerni magam. Nem volt más választásom, magamra kellett figyelnem, és közben ráeszméltem, honnan jött a megfelelési kényszerem. Ahogy egyre több időt töltöttem a szálak felgöngyölítésével, mind több ajtó nyílt meg előttem. Azt éreztem, hogy vissza akarom venni az irányítást az életem felett. A célom az volt, hogy szembe tudjak nézni a saját viselkedési formáimmal, hibáimmal – magyarázza Rozina.

Egy hét természetesen nem elég, hogy az ember eljusson a nagy felismerésekig. – Egy-egy ilyen elvonuláson teljesen ismeretlen mélységekbe juthatunk el, ahol olyan feldolgozatlan fájdalmak, gyerekkori traumák bújnak meg, amelyekkel addig nem tudtunk megküzdeni. Ez nem megy varázsütésre, ez egy életen át tartó tanulási folyamat.

Kíváncsiság és bátorság szükséges ahhoz, hogy megértsük, mi zajlik bennünk, mit rontottunk el a saját életünkben.

A mai túlhajszolt világban nehéz befelé, a saját vágyainkra, igényeinkre figyelni. Ebben segítenek az elvonulások. Nem feltétlenül kell ehhez a világ másik végéig menni, otthon is megteremthetjük a nyugalmat, a csendet. Első lépésként egy tudatos elvonulást javaslok, távol a hétköznapoktól, amelyre akár egy vidéki zsákfalu is tökéletesen alkalmas, ha jó a szakmai vezetés” – tanácsolja Rozina.

Nem csodák formájában jön a megoldás

A gasztronómiai szakember hisz abban, hogy sok munkával, tudatossággal képesek vagyunk jobbá válni, és ehhez nem szégyen segítséget kérni. „Másnak is vannak problémái, és nem szabad szégyellni, ha felvállaljunk a sajátunkat. Igaz, hogy a gondjainkat csak saját magunk tudjuk megoldani, de nem egyedül kell ezzel megküzdenünk.

Az elvonulásokon hatalmas ereje van a csoportnak, és a változás útján elkísér minket egy szakavatott vezető is.

Ő segít abban is, hogy felelősséget vállaljunk a saját sorsunkért, és ne berögzült minták alapján, ösztönösen éljünk. A megoldást nem csodák formájában kell várni, de egy mély önismerettel eltöltött vezetett hétvége tökéletes kiindulópont lehet leküzdeni bármit, ami nyomaszt minket. Később már elég lehet a természet, a jóga, a légzésterápia, a futás vagy egy kineziológus, pszichológus, esetleg egy barát, attól függően, kinek mi segít ebben” – mondja.

Wossala Rozina szerint akkor leszünk boldogok, ha eljutunk odáig, hogy megismerjük és elfogadjuk magunkat a saját tökéletlenségünkben, miközben törekszünk a folyamatos fejlődésre. „Ebben a sikerorientált világban nem megszokott, nem elfogadott, ha valaki kimondja, ő bizony nem tökéletes. Pedig valljuk be, senki sem az, még akkor sem, ha a közösségi média – ahol legtöbben tökéletes, irigylésre méltó életet élnek – sokszor ezt sugallja.”

Kiemelt képek és fotók: Archív