A Ihász Gábor fiatalon, mindössze 42 évesen hunyt el 1989-ben. Pedig oly sok szép év várt volna még rá, hiszen karrierje csúcsán volt, és nem sokkal korábban született meg egyetlen unokája. Lányának nagy öröm, hogy édesapját nem felejtettek el, és ma is éneklik a slágereit. Elszáll a gondom, Állj meg, kislány, Múlnak a gyermekévek – csak pár dalcím, ami hozzá köthető, és amit még ma is oly szívesen hallgatunk. Pedig focistának készült, sokáig rúgta is a bőrt, de aztán egy orvosi vizsgálaton kiderült, hogy egy gyerekkori szívizomgyulladás miatt visszamaradt egy heg a szívén. Nagy fájdalom volt Ihász Gábornak, hogy fel kellett adnia a focistakarrierjét, de a sors kárpótolta őt: sikeres és népszerű énekes-dalszerző lett.
„Alázatra és tiszteletre tanított”
1966-ban házasodott össze Pintér Évával, két évvel később megszületett lányuk, Adrienne. „Apu nem volt az a hurráoptimista ember, pesszimista sem, inkább két lábbal állt a földön. Szerette, ha szeretik, ha elfogadják, talán mert ő sem tett különbséget senki között, ugyanúgy beszélgetett egy öltönyös illetővel, mint egy portással. Szabadlelkű, jóindulatú ember volt, aki soha nem a hátsó kijáraton távozott a koncertről, hanem lement az emberek közé beszélgetni. Sokszor elvitt magával vidékre, a fellépéseire, és mindig volt egy néni, aki elhívta, aludjunk nála, mi meg mentünk – meséli lánya, hozzátéve: lubickolt az apaszerepben. – Sokan tudták, hogy ki az édesapám, pláne hogy a mai napig csak Kisihásznak becéznek. De mindig arra tanított, hogy ne emiatt legyek valaki, ne gondoljam azt, hogy nekem emiatt valami plusz jár. Nem vitt hátra a színpadhoz, leültetett a közönség soraiba, és azt mondta, csak akkor tapsoljak, ha tetszett az előadása. Alázatra és tiszteletre tanított, mert ő is ilyen volt.”
Zsíros kenyér mellett
Jóbarátja volt Demjén Ferenc, Szécsi Pál és Máté Péter, utóbbi kettővel gyakran járt fellépni, sokszor zenéltek együtt Ihászék otthonában. „Otthon, nálunk születtek a nagy slágereik, sokszor zsíros kenyér és tea mellett. A szövegíró, S. Nagy István is gyakran együtt dolgozott a trióval. Máté Péter időnként rakott krumplit rendelt anyukámtól, míg Szécsi Pali inkább édesszájú volt, és aranygaluskát kért. Hozzám Pali állt közelebb a szomorú lelkével, pici lányként szerelmes is voltam belé. Kérdezgettem tőle: ’Ugye, te leszel majd a férjem?’ És ő mosolyogva, sőt letérdelve mindig megígérte, hogy én leszek a második felesége. Ő halt meg először hármójuk közül, aztán Péter, apu pedig csak öt évvel élte őt túl – sóhajt Adrienne, aki 13 éves volt, amikor szülei elváltak, habár a köztük lévő feszültséget már korábban is érezte. – Anyu nehezen viselte az énekesi szakmával járó életmódot, hogy apu napokon át nincs otthon. A válás után én anyuval maradtam, neki fix állása volt, főkönyvelő volt a Népstadionban.” Bár az énekes később újranősült, Hajós Mária kézilabdázót vette nőül, és született egy fia, Gábor, lányát mégsem hanyagolta el. „Gábor gyógymasszőr lett, Amerikában kiropraktőrképesítést is szerzett, sajnos azonban az élet elsodort minket egymástól, az édesanyja közénk állt, főleg, amikor világra hoztam a fiamat, Lacit. De tartjuk azért a kapcsolatot.”
„Azt hitték a szeretője vagyok”
Ihász Gábor negyvenévesen lett nagypapa, ami végtelen boldogsággal töltötte el. „A kórházban azt hitték, hogy a szeretője vagyok – meséli nevetve Adrienne, aki lassan negyven éve házas. Férje rendszerinformatikus, fia angol–magyar tolmács, de jó ideje rendszergazdaként dolgozik. – Laciban aput látom, nemcsak kívül, hanem a személyiségében is. Talán majd ha egyszer lesz unokám, apu benne is visszaköszön rám.” Adrienne számára ma is a legfájóbb, hogy édesapja oly korán, 42 éves korában hunyt el. Bár a halálát szívinfarktus okozta, a boncolás kiderítette, hogy kezdődő csont- és tüdőrákja volt. „Ott voltunk vele az utolsó napjaiban is a kórházban, fogtuk a kezét, alig volt magánál, amikor megszólította édesanyámat: ’Évikém, úgy ennék még a borslólevesedből.’ Sajnos erre már nem kerülhetett sor.”
Kiemelt kép: Archív
