Ildikó egyedül nevelte fel az énekesnőt és testvérét.

Kilencéves volt Csobot Adél, amikor elhunyt az édesapja, anyukája őt és a bátyját gyakorlatilag egyedül nevelte fel. Ildikó sok áldozatot hozott azért, hogy gyerekei sikeresek, boldogok legyenek felnőttként, például saját könyvelői vállalkozást indított. Adél korábban azt mondta, édesanyja tudatosan lett vállalkozó. „Azért, hogy támogasson minket. Amikor Bencével dolgozunk, így volt ez az Álarcos énekes felvételei alatt is, ő úgy alakítja az életet, hogy ott legyen az unokái, Nátán és Ádin mellett. Mindig azt mondja, a maga uraként, saját időbeosztással számítógépen bárhol tud dolgozni, és a sok feladatért – minden nagymama tudja, mit jelent pár nap vagy egy hét az unokákkal – a mi szeretetünk kárpótolja. Amúgy nem is bírná ki, hogy ne segítsen” – mesélte korábban Csobot Adél.

Hozzátette, túl az ötvenen az édesanyja most is ugyanolyan energikus, csinos, mint egykor. „Anyu igazi példakép számomra, és mindig is az volt. Rengeteget tanultam tőle a nőiességről is, jó volt látni, hogy attól, hogy anyuka lett, majd egyedülálló anyuka, még nem engedte el magát. Ugyanúgy sminkelt, csinosan öltözött, és abszolút vonzó nő maradt. Amilyen én is lenni szeretnék. Rengeteget tanultam anyutól, többek közt a főzés alapjait is. Pár éve karácsonyra megkaptam annak a receptkönyvnek a másolatát, amelyet a nagymamám és anyu gyűjtött össze hosszú évek alatt. Tele van finomabbnál finomabb receptekkel, így aztán nálunk nincs olyan, hogy nem jut eszembe, mit főzzek.”

„Szeretlek, anya”

Visszaemlékezve, Csobot Adél ma már látja, mennyit tett édesanyja azért, hogy testvérének, Attilának és neki igazán boldog gyermekkor juthasson. „Két kisfiú édesanyjaként, ahogy múlik az idő, egyre inkább megértem anyaként, mit miért tett, hiszen ezeket, a következetességet, a szigort, a fegyelmet nem is érti egy gyerek, én sem, sőt. Az életre nevelt minket, mindig erős volt, kitartó, hinni akarta, hogy minden sikerülhet. Ebben segítette a vallása és hatalmas istenhite is, de kellett hozzá a nő, az anya kitartása. Ebből a szempontból is ő a példaképem, azt hiszem, a kitartást, az akaraterőmet tőle örököltem. Végtelenül szeretem őt, sokszor fohászkodom, hogy legyen hosszú élete, hogy sok időt tudjon a családja körében tölteni. Azt is, hogy lubickoljon az életben, a szeretetben, abban, amit ő felépített magának. Önmagamnak pedig azt, hogy még évtizedekig mondhassam neki, amikor átölelem, szeretlek, anya.”

Kiemelt kép: Trenka Attila/fotocentral.hu